„IV. Károly visszatérési kísérletei” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Harom65 (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
[[Fájl:JCKV Karel I.JPG|bélyegkép|jobbra|187px|IV. Károly király]]
'''Királypuccs'''nak nevezte a korabeli sajtónyelv<ref>[http://www.huszadikszazad.hu/politika/a-kormanyzo-pertorlest-rendelt-el-a-kiralypuccs-vadlottjai-ugyeben# ''Huszadik század'' folyóirat, 1924. június.]</ref> és egyes történetírók<ref>[[Ormos Mária]]: ''„Soha, amíg élek!” – Az utolsó koronás Habsburg puccskísérletei 1921-ben'' (Pannónia Könyvek, 1990)</ref><ref>[[Ormos Mária]]: ''Padovától Trianonig'' (1983)</ref> azokat az 1921 márciusa és októbere között lezajlott Habsburg-[[restauráció]]s kísérleteket, amelyek során [[IV. Károly magyar király|IV. Károly]], a 2004-ben boldoggá avatott [[Magyarország uralkodóinak listája|utolsó magyar király]] két alkalommal is visszatért, hogy a magyar [[legitimizmus|legitimisták]] támogatásával visszaszerezze magyarországi uralkodói hatalmát. A „királypuccs” kifejezés azt a felfogást tükrözi, amely szerint az államfői hatalmat ebben az időben ténylegesen kezében tartó [[Horthy Miklós]] [[kormányzó]] lenne a [[legitimitás|legitim]], IV. Károly király pedig az illegitim uralkodói hatalom birtokosa.
 
== Előzmények ==
{{bővebben|Eckartsaui nyilatkozat}}
Az [[első világháború]] elvesztése, táján Budapesten és a nagyvárosokban 1918 kitört az [[őszirózsás forradalom]], aKároly magyar király lemondott uralkodói jogairól, Magyarország köztársasággá alakult. Az ezt követő [[Magyarországi Tanácsköztársaság|Magyar Tanácsköztársaság]], az idegen katonai megszállás és [[Trianoni békeszerződés|trianoni békediktátum]] után [[Horthy Miklós]] [[kormányzó]] igyekezett az [[Antant]]tól kapott hatalmát megszilárdítani. Az [[arisztokrácia]] körében sokan azonban az 1918 előtti rendszer, a [[Habsburg–Lotaringiai-ház|Habsburg–monarchia]] teljes visszaállítását kívánták.
 
== Első visszatérési kísérlet ==
A Svájcban élő IV. Károly ottani hívei által felbiztatva[[1921]]. [[március 27.]] és [[április 5.]] között visszatért [[Magyarország]]ra, éshogy ismét elfoglalja a trónt. Érkezéséről nem értesítette még magyarországi híveit sem. [[Horthy Miklós]] kormányzótól követelte a hatalom átadását. Horthy ekkor még le tudta beszélni erről, amirea környező antantállamok fenyegetésére és a belpolitikai helyzetre hivatkozva. Károly némi huzavona után április 5-én hagyta el az országot, mikor Horthy nemLehár voltAntal ezredest utasította, hogy kísérje át a királyt a hajlandóhatáron. Ezután Károly visszavonult [[Szombathely]]re, majd újra – ezúttal levélben – felszólította Horthyt a hatalom átadására. Időközben Szombathelyre gyűltek a királyhű arisztokraták, és az ott állomásozó katonaság is a király mellé állt. Horthy – egy rövid habozás után – ismét mereven elutasította a hatalom átadását, és utasította a katonai parancsnokot, hogy távolítsa el a királyt az országból. Mivel Károly akkor még ellene volt az erőszakos hatalomátvételnek, tudomásul vette a történteket, és [[antant]] katonák kíséretében visszatért [[Svájc]]ba. Az eset után erősen megrendült a bizalma Horthyban, aki előzőleg több levelében is hűségnyilatkozatot tett neki. A lezajlott eseményeket a korabeli sajtó ''„húsvéti királypuccsnak” nevezte el.<ref>http://lexikon.katolikus.hu/K/K%C3%A1roly,%20IV..html</ref>
 
[[Fájl:Mikloshorthy.jpg|bélyegkép|jobbra|155px|Horthy Miklós kormányzó]]
 
== Második visszatérési kísérlet ==
Másodszor [[1921]]. [[október 20.|október 20-án]] tért vissza repülőgéppel a nyugat-magyarországi [[Cirák]]ra-[[Dénesfa|Dénesfára]]. Ellenkormányt alakított, és vasúton [[Budapest]] felé indult [[Ostenburg-Moravek Gyula]] [[Sopron]]ban állomásozó csendőr csapataival, amiket az útba eső helyőrségekben kissé kiegészített. Erre a környező államok bejelentették, hogy amennyiben Magyarország nem tudja meggátolni a király visszatérését, majd az ő csapataik megteszik azt. Ennek hatására Horthy kiadta a parancsot a fegyveres ellenállásra. [[október 23.|Október 23-án]] [[Budaörs]]nél [[Budaörsi csata|ütköztek meg]] a [[Lehár Antal]] vezérőrnagy parancsnoksága alatt álló királyhű és a nyugállományból visszatért [[Nagy Pál (honvéd tábornok)|Nagy Pál]] honvéd altábornagy által irányított kormányhű csapatok, utóbbiak derekát a fővárosban gyorsan mozgósított [[egyetemi zászlóalj]]ak adták. Rövid tűzpárbaj után a kormánycsapatok körülzárták a királyi katonákat, mire azok megadták magukat.
A király visszatérési ügy megfelelő lezárását Edvard Beneš magyarellenes kampánya még sürgetőbbé tette. Beneš ugyanis az esetet egy újabb megszállás előkészítésére próbálta felhasználni, amelyhez Jugoszláviában partnerre talált, míg a románok igen higgadtan viselkedtek. A hisztériakampány arra sarkallta a magyar kormányt, hogy mihamarabb szabaduljanak meg Károlytól. Tartózkodási helyéül a Portugáliához tartozó Madeira szigetét jelölték ki az antanthatalmak.
odaszállításáról pedig egy angol cirkáló gondoskodott, és a király október 31-én hagyta el végleg az országot.
 
A magyar királyt több [[legitimizmus|legitimista]] politikussal együtt (pl. [[Andrássy Gyula (politikus, 1860–1929)|ifj. Andrássy Gyula]]) a [[tata]]i [[Esterházy-kastély (Tata)#Történelmi események 1945-ig|Esterházy-kastélyba]], majd [[Tihany]]ba szállították. Onnan Károlyt [[Aszófő]] állomásról vonaton [[Baja|Bajára]] vitték, ahonnan a ''Glowworm'' nevű brit [[monitor (hajó)|monitor]] a [[Duna|Dunán]], majd a ''Cardiff'' hadihajó a [[Földközi-tenger]]en át feleségével együtt elszállította a [[Portugália|Portugáliához]] tartozóaz [[atlanti-óceán]]i [[Madeira]] szigetére, [[Funchal]]ba.
 
Az emigrációba kényszerített IV. Károly király nem sokkal később, [[1922]]. [[április 1.|április 1]]-jén családja körében [[spanyolnátha]]-fertőzés miatt meghalt Madeira szigetén.
 
== Trónfosztás ==
36 ⟶ 40 sor:
A királypuccsok résztvevőinek egy részét (gróf [[Andrássy Gyula (politikus, 1860–1929)|Andrássy Gyulát]], gróf [[Sigray Antal]]t, [[Rakovszky István (politikus)|Rakovszky István]]t, [[Beniczky Ödön]]t, [[Gratz Gusztáv]]ot, [[Lorencz József]]et, [[Schnirzler Ágoston]]t, [[Szenkovits Dénes]]t és másokat) letartóztatásba helyeztek. Mások, köztük [[Lehár Antal]] vezérőrnagy, külföldre menekültek. A m. kir. főügyészség lázadás címén bűnvádi eljárást indított ellenük. A kormányzóval szembefordult számos katonatisztet hadbíróság elé állítottak és lefokoztak (pl. [[Hegedűs Pál]] századost), vagy nyugállományba küldtek (pl. [[Ostenburg-Moravek Gyula]] őrnagyot).
 
Az emigrációba kényszerített IV. Károly király nem sokkal később, [[1922]]. [[április 1.|április 1]]-jén családja körében [[spanyolnátha]]-fertőzés miatt meghalt. Horthy uralmátkormányzóságát az arisztokrácia legitimista tagjai még sokáig nem fogadták el, felkapaszkodott kisnemesnek tartva őt.<ref>[http://index.hu/belfold/2009/11/16/hothy_interju/ Horthy egyre vonzóbb lesz] – [[Index.hu|Index]], 2009. november 16.</ref>
 
Az önmagát „ellenforradalmiként” meghatározó Horthy-rendszer azonban hamarosan stabilizálódott. 1924 júliusában a kormányzó kegyelmet adott a vád alá helyezettek többségének, és az igazságügy-minisztériumot a vád visszavonására utasította.<ref>http://www.huszadikszazad.hu/politika/a-kormanyzo-pertorlest-rendelt-el-a-kiralypuccs-vadlottjai-ugyeben#</ref> A 38.566-1924. I.M. rendelet alapján a lázadás vádját ejtették, a pert törölték, a külföldön tartózkodó vádlottak is hazatérhettek. A felmentett politikusok legtöbbje a legitimizmust képviselő politikai pártokhoz csatlakozott, és parlamenti ellenzékben folytatta küzdelmét Horthy ellen.
 
== A visszatérési kísérletek mai megítélése ==
A második visszatérési kísérlet, valamint a hozzá kapcsolódó Habsburg és magyarellenes hisztériakampány nagy segítséget nyújtott Benešnek a kisantant létrehozásában.<ref>Gulyás László, i. m. 70–71. old.</ref>
 
== A "királypuccs" kifejezés jogi megítélése ==
A korabeli sajtó által használt „királypuccs” kifejezés jogi szempontból nem feltétlenül helytálló. A királypuccs kifejezés azt a felfogást tükrözi, amely szerint az államfői hatalmat ebben az időben ténylegesen kezében tartó [[Horthy Miklós]] [[kormányzó]] a [[legitimitás|legitim]], IV. Károly király pedig az illegitim uralkodói hatalom birtokosa.
A kor közjogi struktúrájának (történeti alkotmány) vizsgálatát követően – amelynek fontosságára a restaurációs kísérletek után már [[Andrássy Gyula (politikus, 1860–1929)|ifj. gróf Andrássy Gyula]] és [[Apponyi Albert|gróf Apponyi Albert]] is rámutatott – új szempontok jelentek meg az események értékelésében. [[Romsics Ignác]]<ref>Romsics Ignác: ''Magyarország története a XX. században'' (Osiris, 2002)</ref> és – korábbi nézeteit felülbírálva – [[Zsiga Tibor]]<ref>Zsiga Tibor: ''Horthy ellen a királyért!'' (1989)</ref> történészek mai álláspontjuk szerint a „királypuccs” elnevezést hibásnak és tévesnek minősítik, a következő megokolással:
 
55 ⟶ 63 sor:
== Források, jegyzetek ==
{{források}}
 
=== Irodalom ===
* Bencsik Gábor: ''Horthy Miklós'', Budapest, M. Mercurius, 2003, ISBN 9638552859
* Ifj. Sarkady Sándor: ''Civitas Fidelissima - Felkelés és népszavazás'' In: Rubicon, XX. évf. 205-206. szám, 2010/4-5, ISSN 0865-6347
* Ormos Mária: Trón az ingoványon, Károly császár és király kísérletei egy birodalom megmentésére In: Rubicon, XXI. évf. 2. különszám, 2010/2. ksz., ISSN 0865-6347
* Gulyás László: ''A Kisantant'' In: Rubicon, XXII. évf. 213. szám, ISSN 0865-6347.
 
 
== Külső hivatkozások ==