Főmenü megnyitása

Módosítások

A [[Második világháború|II. világháború]] után a román-magyar irodalmi kapcsolatok kettős színezetűek. Egyrészt kétségtelenül a jobb megismerést, a barátságot szolgálják, másrészt kirakatjellegűek. A feszültségek elkendőzésére, ellensúlyozására játsszák ki őket. Az [[1980-as évek]]ben, miközben egyre fokozódik a nemzetiségi elnyomás, a kultúra pártirányítása és a cenzúra szerint már csak a párt és a román nép iránti odaadó hűségről lehet szólni, a román-magyar irodalmi kapcsolatok témakörében pedig egyedül a román irodalom hatásáról a magyar írókra. A jelentősebb román írók és költők, a politikai események évfordulóin, pártkongresszusok idején a lapoknak "román számokat" kell összeállítaniuk; e megkötöttségek mellett a realitásokat kutató kapcsolattörténeti tanulmányok megjelentetésére, valós [[esztétika]]i értékű román művek lefordíttatására és kiadására alig van lehetőség.
 
Még 1945 nyarán mind [[Budapest]]en, mind pedig [[Bukarest]]ben megalakul a Magyar-Román, illetve a Román-Magyar Baráti Társaság, melyeknek élére olyan köztiszteletben álló embereket választottak, mint [[Kodály Zoltán]], [[George Enescu (zeneszerző)|George Enescu]], [[Szent-Györgyi Albert]], [[Constantin Parhon]]. A cél az ellentétek felszámolása és a baráti kapcsolatok kiépítése. Előkészítik az [[1947]] [[november]]ében aláírt román-magyar kulturális egyezményt. A bukaresti társaság ''Revista Româno-Maghiară'' címmel 1948 márciusában lapot is jelentet meg. 1947 tavaszán megszervezik Budapesten a román kultúra hetét, melynek díszvendége [[Petru Groza]] román miniszterelnök. A [[Magyar Népi Szövetség]] 1945. májusi I. kongresszusától kezdve hangsúlyozza, hogy a romániai magyar írókra hárul a hídépítés feladata a demokratikus Magyarország és Románia között. A Román Tájékoztatásügyi Minisztérium budapesti impresszummal egy – talán Avram P. Todortól származó – propagandafüzetet jelentet meg ''Román-magyar kultúrkapcsolatok'' címmel. A füzet jól dokumentált számbavétel, szakember tollára vall. Avram P. Todor ugyanekkor a ''Sorsunkban'' (1948/3) is hasonló tematikájú tanulmányt közöl. Ritkábbak az olyan szűk körű "magánkezdeményezések", mint amilyen a debreceni Magyar-Román Társaság megalakítása 1946 áprilisában. Ennek elnöke [[Karácsony Sándor]], vezetőségében részt vesz [[Kondor Imre]], [[Lükő Gábor]], [[Domokos Sámuel]]. A tiszteletbeli tagok sorába [[Tudor Arghezi]]t, [[Emil Isac]]ot, Avram P. Todort is beválasztják. ''Keleti Kapu'' címmel egy mindössze öt számot megért folyóiratot indítanak, melyben kapcsolattörténeti tanulmányokat, fordításokat és bibliográfiát közölnek.
 
A műfordítások ezt követően, főleg a könyvkiadás államosítása és tervszerűsítése következményeként sokkal rendszeresebbé válnak mind Magyarországon, mind pedig Romániában.
146 763

szerkesztés