Főmenü megnyitása

Módosítások

A műfordítások ezt követően, főleg a könyvkiadás államosítása és tervszerűsítése következményeként sokkal rendszeresebbé válnak mind Magyarországon, mind pedig Romániában.
 
Az elkövetkező 40 év alatt szinte valamennyi klasszikus és jelentősebb román kortárs írónak jelenik meg műve, kötete magyarul. Az 1955-ben megindított [[Román Klasszikusok]] sorozat több mint száz címet sorakoztat fel, míg 1981-től a [[Román Költők sorozat]] sorozat a kortárs költészetet hozza magyar tolmácsolásban. A klasszikus és kortárs magyar irodalom román fordítása is rendszeresebbé válik. Különösen a [[Kriterion Könyvkiadó]] megalakulása után a lefordítandó művek kiválasztása átgondolt terv szerint történik, amelyben nem utolsó helyen van új fordítónemzedékek kinevelésének szándéka is. A Biblioteca Kriterion sorozat a romániai magyar, német, ukrán, jiddis szerzők műveinek román fordítását, illetve a rájuk vonatkozó tanulmánygyűjteményeket teszi közzé, neves román írók, tudósok ajánló előszavával.
 
Különös figyelmet érdemelnek az [[Antológia (Erdély)|antológiák]]. A román népköltészet háború utáni első – kétnyelvű – gyűjteményét ''Zöld levél'' (Kolozsvár, 1945) címmel [[Szabédi László]] teszi közzé. Ezután hol Budapesten, hol Bukarestben jelennek meg a kötetek, melyek többnyire mindkét ország olvasóközönségéhez eljutnak. [[Kéki Béla]] a kortárs román lírából (Budapest, 1947), [[Emil Giurgiuca]] [[Csokonai Vitéz Mihály|Csokonaitól]] kezdve a teljes magyar lírai költészetből (1947) nyújtott válogatást. [[Köpeczi Béla|Köpeczi Bélának]] a [[Vas István]] segítségével összeállított román költészeti antológiája (Budapest, 1951) még elég hiányos, alig 27 költőt ölel fel, az újabb, 1961-es kiadás viszont már 49 költőt szerepeltet, s a legjobb erdélyi műfordítók tolmácsolásaiból is válogat. A román irodalom magyar megismertetését két nagy vállalkozás tetőzi be. Az egyik az 1961-64 között öt kötetben [[Mihai Gafiţa]] és [[Lőrinczi László]] összeállításában, V. András János szerkesztésében megjelent több mint negyedfélezer oldalas ''A román irodalom kis tükre'', mely a népköltészettől a kortárs román irodalomig minden jelentős alkotót felsorakoztat. A másik [[Faragó József (néprajzkutató)|Faragó József]] és [[Kiss Jenő (költő)|Kiss Jenő]] közös román [[ballada]]sorozata, melynek öt kötete 1963-1976 között jelent meg, majd az öt kötetből 1985-ben ''Pe pârâu de rouă – Rétek harmatában'' c. kétnyelvű válogatás készült. Így elmondhatni, hogy magyarul hozzáférhető a román irodalom megközelítően teljes hagyatéka. Ezt a skálát még néhány más antológia (Építő Amfion. Fiatal román költők, 1967; A kő bölcsessége a keménység. Román aforizmák, 1967) és magyarországi válogatás teszi teljesebbé: ''Mai román elbeszélők'' (1953), ''Román elbeszélők'' (1965), ''Az esti futár'' (Mai román egyfelvonásosok, 1966), ''Különös látogatás'' (Mai román elbeszélők, 1968). Ezekhez járul [[Franyó Zoltán]] műfordító életművének a kortárs román költőket bemutató kötete (1965), valamint a népköltészeti műfaji válogatások: ''Kihajtott a bükk levele'' (Román népballadák és népdalok. Bukarest-Budapest, 1961), ''Aranyhajú testvérek'' (Romániai népmesék, 1964), ''Hej, zöld levél'' (Román népdalok, 1966), továbbá a régi magyar kéziratos énekeskönyvekben fennmaradt román világi dalok gyűjteménye (Égő lángban forog szívem. Kolozsvár, 1972).
Az újabb magyar-román néprajzi könyvészetet (1946-1982) Faragó József közli a [[Népismereti Dolgozatok]] 1983-as kötetében. Igen átfogó körképet nyújt a magyar-román irodalmi kapcsolatokról [[Beke György]] magyarul és románul is megjelent, 56 írót felsorakoztató interjúkötete: ''Tolmács nélkül'' (1972), ''Fără interpret'' (1972). Az erdélyi lexikonok is tartalmaznak az irodalmi kapcsolatokra utaló adatokat. Már az [[Osvát Kálmán]]-féle ''Erdélyi Lexikon'' (Nagyvárad, 1928) is bővelkedett ilyen adatokban, a magyar kultúrához kapcsolódó román személyeket is szerepeltet. [[Marian Popa]] kortárs irodalmi lexikonának (''Dicţionar de literatură română contemporană'') már az első kiadásában (1971) is számos magyar szerző szerepelt, de a második, javított kiadás (1977) 98 magyar író és 3 irodalmi folyóirat adatait közli.
 
Az [[1960-as évek]] végétől több olyan összegző tanulmány- és cikkgyűjtemény jelenik meg, melyekben kapcsolattörténeti és komparatisztikai anyag található. [[Szabédi László]] kötetében (''Kép és forma.'' 1969) I. Budai-Deleanu és Mihai Eminescu költészetéről, a [[Csehi Gyula|Csehi Gyuláéban]] (''A baloldali forrásvidék.'' 1973) Constantin Dobrogeanu-Ghereáról olvashatunk. [[Kovács János]] ''Azonos hullámhosszon'' (1973) c. könyve már kifejezetten kapcsolattörténeti dolgozatokat is tartalmaz. Hasonló jellegű, a komparatisztikát szintén felölelő [[Dávid Gyula]] (''Találkozások.'' Kolozsvár, 1976) és [[Engel LászlóKároly|Köllő Károly]] (''Két irodalom mezsgyéjén.'' 1984) c. kötete. Magyar részről ők a kapcsolatkutatás legelhivatottabb művelői. Román részről [[Nicolae Balotă]] ''Scriitori maghiari din România : 1920-1980'' (1981) c. tanulmány- és [[arckép|portré]]gyűjteménye, valamint Avram P. ''Todor Confluenţe literare româno-maghiare'' (1983) c. kötete tanúskodik szerzőjük elkötelezettségéről. [[Mózes Huba]] ''Forrása rég fakadt...'' (1985) c. könyvében is több a román vonatkozású írás; [[József Attila]] román (1972), [[Emil Isac]] (1986) és [[Mihai Eminescu]] (1989) magyar irodalmi kapcsolatairól külön köteteket állított össze. [[Kiss Jenő (költő)|Kiss Jenő]] műfordítói tapasztalatairól számol be cikk- és emlékezés-gyűjteményében (''A műfordító emlékeiből.'' 1986).
 
A Politikai Könyvkiadó 1972-ben ''Testamentum'' címmel külön könyvsorozatot indított a múltbeli román-magyar kapcsolatok bemutatására. Elsőként [[Kemény G. Gábor]] ''Mocsáry Lajos-kötete'' (1972) jelent meg; irodalmi vonatkozásai miatt kiemelendő még a [[Kovács Ferenc (irodalomtörténész)|Kovács Ferenc]] gondozta ''Bitay Árpád-kötet'' (1977).
1957-től, új folyamának megindításától kezdve a [[Korunk]] vállalta magára legkövetkezetesebben a kapcsolatápolás szerepét. Az első évfolyamok szinte mindegyik számában találunk idevágó írást Szemlér Ferenc, Corneliu Codarcea, Veégh Sándor, Faragó József, Engel Károly, Balla Ernő, Kakassy Endre, Vita Zsigmond, [[Dánielisz Endre]] tollából. A későbbiekben Dávid Gyula, Kántor Lajos, [[Szász János]], [[Szilágyi Júlia]] ír román-magyar vonatkozású cikkeket. Rendszeresen közölnek román szerzők tollából is tanulmányokat, néha pedig versfordításokat. Az 1973-tól megindított [[Korunk Évkönyvek]] közül az 1974-es sajtótörténeti jellegű, a sajtókapcsolatok köréből közöl több dolgozatot, az 1979-es Évkönyvben jelenik meg Nicolae Dunăre ''Román-magyar-szász etnokulturális kapcsolatok'' c. tanulmánya. Az 1970 óta megjelenő [[A Hét (hetilap, Bukarest)|A Hét]] a román-magyar kapcsolatok történelmi múltját és jelen gyakorlatát bemutató írásokat ad közre, kitér a román irodalmi élet fontosabb eseményeire.
 
Az [[1960-as évek]] végének átmeneti politikai nyitása lehetővé tette közép- és főiskolai [[Romániai magyar diáklapok|diáklapok]] indítását. Ezek közül azok, amelyek nyelvileg vegyes intézetekben jelentek meg, többnyelvűek. [[Kuszálik Péter]]nek az 1940-1989 közötti romániai magyar sajtót felölelő bibliográfiája adatai szerint a számba vett diáklapok (57 cím) közül 45 a kétnyelvű, s ebből 12 csak szórványosan közöl [[magyar nyelv]]ű anyagot is. Így a [[kolozsvár]]i ''[[Fiatal Szívvel]]'' magyar, román és német, az ''ABC'', a [[sepsiszentgyörgy]]i ''Aurora'', [[Gyökerek (diáklap)|Gyökerek]], a [[szatmárnémetszatmárnémeti]]i ''Diákszó'', a [[temesvár]]i ''[[Juventus (diáklap)|Juventus]]'', a [[kézdivásárhely]]i ''Zorile-Ébredés'' többnyire magyar és román cikkeket közölt, ápolva a közös hagyományokat. A [[marosvásárhely]]i [[Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem|OGYI]] ''Aesculap'' c. diáklapja szintén három-, a pedagógiai főiskoláé, az ''Athenaeum'' kétnyelvű volt. Különösebb művelődéstörténeti jelentőségre csak az 1968-ben indult [[Echinox]], a kolozsvári egyetemisták fóruma tett szert nem csak a román oldalak közé ékelt magyar és német oldalak révén, hanem egy olyan szellemiség kifejezőjeként, amelyben egymásra találhattak a fiatal nemzedékeknek a rendszerrel egyre inkább szembekerülő képviselői. A folyóirat különben gyakran közölt kölcsönös versfordításokat is.
 
A [[Színházművészet|színházi]] kapcsolatok az 1950-es évektől rendezetté, mondhatni felülről irányítottá váltak. A hat magyar társulat szinte kötelező jelleggel évente egy-egy román szerzőtől származó darabot is bemutatott. Román rendezők, díszlettervezők gyakran szerepeltek a magyar társulatok darabjainak színrevitelénél. Egy-egy kimagasló magyar művész, mint [[Kovács György (színész)|Kovács György]], [[Harag György]] a román társulatoknál is megbecsült vendégszereplő, rendező volt. Egy-egy színész, mint [[Bisztrai Mária]], [[Csíky András]], [[Fábián Ferenc]], Kovács György, [[Lohinszky Loránd]], [[Sebők Klára]], [[Széles Anna]], román filmekben is főszerepet kapott. 1971-től a [[Román Televízió]] magyar adása is rendszeresen szolgálja az irodalmi-művelődési kapcsolatokat. 1972-ben például a magyar irodalom legjobb román fordítóit mutatták be sorozatban és magyar színielőadásokat román felirattal.
146 763

szerkesztés