„Olympic osztályú óceánjárók” változatai közötti eltérés

A 3 hajót [[1907]]-ben tervezte Lord William James Pirrie a ''Harland and Wolff'' elnöke és [[Joseph Bruce Ismay]] a [[White Star Line]] elnöke. A cél az volt, hogy legyőzzék a [[Cunard Lines]] [[RMS Mauretania (1906)|Mauretania]] és [[Lusitania (hajó)|Lusitania]] nevű hajóit. Ezekkel a hajókkal meghódította volna az észak [[Atlanti -óceán]]t a [[White Star Line]].

A hajókat [[Thomas Andrews]] és [[Alexander Carlisle]] tervezte. Több mint 30 m-rel és 14.000 {{szám|14000|t}}-val voltak nagyobbak a Cunard hajóinál, viszont 2 csomóval lassabbak voltak. [[1908]]-ban az Olympic-ot, [[1909]]-ben a Titanic-ot, és [[1911]]-ben pedig a Gigantic-ot kezdték el építeni. A Gigantic név csak a Titanic katasztrófájáig tartott, utána a hazafiasabb és biztonságosabb Britannic mellett döntöttek. Mindhárom hajónak 4 kéménye, 2 árboca, 29 kazánja, 159 vízforralója, 3 motorja és 3 hajócsavarja volt. Teljesítményük 50.000 {{szám|50000|LE}} volt. A hajókra eredetileg 64 csónakot terveztek, de az akkori csónakszabályzat szerint csak 16 csónakot lehetett felvenniük (962 férőhely). A Olympicot és az Titanicot végül 20-20 csónakkal látták el (1178 férőhely).