„Surányi Miklós” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a bővítés vége, tataroz-sablon tör. |
|||
1. sor:
'''Surányi Miklós''' ([[Mindszentgodisa|Felsőmindszent]], [[1882]] [[február 16.]] – [[Budapest]], [[1936]]. [[június 23.]]) újságíró, író.
7 ⟶ 6 sor:
Első regényével a világháború idején keltett figyelmet, 1917-ben a [[Petőfi Társaság]] tagja lett. 1918-ban nyugdíjazását kérte és a fővárosba költözött, ettől kezdve elsősorban az irodalomnak szentelte erejét. [[1922]]-ben a [[Kisfaludy Társaság]] tagjává választotta. 1924-től a [[Nemzeti Újság]] munkatársa volt, majd évekig szerkesztette a [[Budapesti Hírlap]]ot, később teljesen visszavonult az újságírástól.
Surányi Miklós regényei nagyobb részt történelmi tárgyúak. Első regénye, ''A trianoni páva'' 1916-ban először ''A Hét'' című lapban jelent meg. Az utolsó Árpádok korában játszódó ''A szent hegy'' című regényt (1917) az 1919. évi akadémiai Péczely-díjat odaítélő bizottság a legjobb elbeszélő munkaként értékelte, de a korabeli erkölcsi érzéket állítólag sértő erotikuma miatt jutalmat mégsem javasolt számára. Az erotika mint erkölcstelenség vádja másoktól is elhangzott, a ''Kantate'' című regényről például [[Heinrich Gusztáv]]tól: „A szerző nagyon hajlik a pornografiához, noha hangsúlyozandónak tartom, hogy piszkos érzéki helyzetek rajzolásába nem téved...”
„Mindig hideg tárgyilagossággal, éles megfigyelő erővel, művészi célkitűzésekkel iparkodott dolgozni, személyei sorsán nem siránkozott, sokrétű történeteit a lelki mozgalmak gazdag részletezésével mondta el.” – írta az íróról [[Pintér Jenő]], de ő is úgy látta, hogy „Surányi Miklós a romlott szerelmi élet nyomozója volt, idegingerlő könyvek szerzője, pesszimista dekadens. Az erotikum vörös fonalként húzódott végig regényírásán, még stílusa is a részegítő mámor páráját lehelte.” Az író ''A nápolyi asszony'' című regényével aratta legnagyobb sikerét, néhány év alatt ötször adták ki. A legnagyobb felháborodást ''Egyedül vagyunk'' című életírása keltette, melyben a szerző részletesen tárgyalta [[Széchenyi István]] szerelmét sógornője, Karolina iránt. Művét mint kegyeletet és a nemzeti érzést sértő alkotást sokan, sok helyen elítélték.
Az ''Aranybástya'' című színdarabban (1934) a szerző a zsidókérdést vetette föl óvatosan, állást nem foglalva; a történetet zsidók és keresztények erényeinek és bűneinek egyidejű számbavételével enyhítette. Nagy bátorság volt abban az időben, hogy egy magyar író hozzá mert nyúlni ehhez a kérdéshez anélkül, hogy rövidesen kirekesztették volna az irodalmi életből.
==Főbb művei==
19 ⟶ 22 sor:
* A mindenható asszony (regény, Budapest, 1923)
* Káin és Ábel (regény, Budapest, 1924)
* A nápolyi asszony (regény, Budapest, 1924
* Elíziumi mezőkön (tanulmányok, Budapest, 1924)
* A halhatatlan ember (dráma, Nemzeti Színház: 1925)
27 ⟶ 30 sor:
* Csodavárók (regény, Budapest, 1929)
* Tömeg és lángész (tanulmányok, Budapest, 1932)
* Aranybástya (színmű, Nemzeti Színház: 1934
* Egyedül vagyunk ([[Széchenyi István]] életrajzi regénye, Budapest, 1936) - csak az I. rész készült el.
* Miért van ez így? (regény, Budapest, 1943)
| |||