„Csiki László (költő)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
WP formázás, bővítés |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Pirandello –> Luigi Pirandello |
||
8. sor:
A második Forrás-nemzedékhez tartozott: ''Esőt kaszáló'' c. verseskötete [[Szőcs István]] bevezetőjével 1968-ban jelent meg. Szabad verseit, akárcsak elsősorban a Megyei Tükörbe írt publicisztikáját, szépprózáját – ''Kezdetben vala az ige'' c. kisregényét az Utunk közölte folytatásokban 1970-ben – egyfajta "szegényemberes-urbánus" szemléletmód és erős társadalmi felelősségtudat: az egyén és társadalom viszonyának előítéletektől mentes szemlélete, a mindent újraértelmező, újra mérlegre tevő fiatalos merészség jellemezte. Második verseskötete, a ''Kellékek'' (1972), költői fegyvertára gazdagodásáról, tömörítő készségének fejlődéséről, a publicisztikai hangvétel levetkőzéséről tanúskodott. A formai megoldásaiban néhol még bizonytalannak tűnő ''Cirkusz'', avagy: búcsú az ifjúságtól (Kolozsvár, 1971) c. elbeszéléskötetében is nemzedékének problémáit fogalmazta újra. A groteszktől az abszurdig terjedő könyörtelen éleslátással mutatta be helyüket a világban nyugtalanul kereső, férfisorba ért fiatal kortársait, akik közül sokan le akarnak ugyan számolni az előző nemzedékek hibáival-bűneivel, de "a cselekvés egyszerűsége" helyett a nonkonformista pótcselekvések vakvágányára siklanak.
Az [[Abszurd dráma|abszurd]] és a [[groteszk]] az uralkodó esztétikai minőség drámáiban is. Az ''Öreg ház'' (kolozsvári bemutató [[Harag György]] rendezésében 1978-ban) nemzedéki konfliktust vitt színre; ennek groteszk jelképe a családi ház, amelyhez az apát ifjúsága és emlékei fűzik, fiát már semmi. Az apa időbe és társadalmi kapcsolatokba helyezett alakja annak a múltnak a szívós továbbélését példázza, mely a [[II. világháború]] előtti kispolgári életvitelből és az [[1950-es évek]] torzult "hőskorából" ötvöződött. Ésszerű és bíráló továbbadni valója nincs erről a múltról, így jön létre az abszurdra jellemző kommunikáció-hiány közte és a fia (a két nemzedék) között. Egyiknek a jövőtlenség, másiknak a múlthiány a tragikuma s a személyiség ebből következő diszkontinuitása. A ''Nagypapa látni akar benneteket'' (temesvári bemutató 1979-ben) már teljesen az abszurd színpad eszközeivel jeleníti meg a személyiség belső és a társadalom külső világa közötti kapcsolathiányt. A játék, a szerep [[Luigi Pirandello|pirandellói]] fogalmához nyúl benne vissza a szerző, ami azonban nála nemcsak védekezés a külvilág konformizáló hatásai ellen, hanem fiktívvé, időn kívülivé változtatva a személyes létet, a személyiség-degradáció sajátos formája is. (A darab újabb változatát az 1980-as sepsiszentgyörgyi Nemzetiségi Színházi Kollokviumon [[Seprődi Kiss Attila]] rendezése és [[Kemény Árpád]] díszletei vitték sikerre.)
Versei, novellái jelentek meg még a ''Kapuállító'' c. antológiában (Sepsiszentgyörgy 1969), 1969-től az Utunk-évkönyvekben, az ''Évek énekei'' c. Utunk-antológiában (Kolozsvár, 1971). Több versfordítást közölt [[román nyelv|románból]], tolmácsolásában jelent meg [[Alexandru Ivasiuc]] ''A madarak'' (1973) és ''Áradat'' (1976) c. regénye, [[Anton Pann]] ''Beszédmese – mesebeszéd'' (1974) és [[Ion Dodu Bălan]] ''Ikarosz gyermekkora'' (1976) c. munkája, [[Hortensia Papadat-Bengescu]] ''Ledér szüzek'' c. regénye (1978).
| |||