„Il–2” változatai közötti eltérés

Az első sorozatgyártásban előállított gép [[1941]]-ben készült el. A prototípushoz képest több módosítást végeztek rajta. A pilóta mögött megszüntették a lövész helyét, oda üzemanyagtartályt szereltek, a kisebb tömeg és a nagyobb hatótávolság érdekében. Kicserélték a motort is, a régi AM–35-ös helyett a modernebb, 1302&nbsp;kW-os (1770 LE) [[Mikulin AM–38|Mikulin AM–38F]] típusú, V12 hengerelrendezésű motort építették be. A gép fegyverzete 2 db 20&nbsp;mm-es [[Gépágyú|SVAK gépágyú]] gépágyú és 2 db 7,9&nbsp;mm-es [[Géppuska|SKASZ]] géppuska]] a szárnyakba beépítve, ezenkívül max. 500&nbsp;kg bombát, vagy földi célok elleni nem-irányított rakétát hordozhatott. Ez a típus már ütőképesnek bizonyult a harcokban, de a német [[Bf 109]]-es vadászrepülőgépek számára sebezhetőnek bizonyult. Bár a vastag páncélzat sok pilóta életét mentette meg,<ref>német vadászpilóták visszaemlékezései szerint még a 20&nbsp;mm-es gépágyúlövedékek is lepattogtak az Il–2-es páncéljáról</ref> a német pilóták mégis hamar felismerték a gép gyengéit. A "rés" a páncélon az olajhűtő volt a gép hasa alatt.