„Russell-paradoxon” változatai közötti eltérés

[[Bertrand Russell]] [[1901]]-ben fedezte felfelfedezte, hogy a matematika akkori naiv halmazelméleti és logikai megalapozása a róla elnevezett '''Russell-paradoxon'''t is tartalmazza. E paradoxon működési mechanizmusa ekvivalens a két évvel korábbi [[Cantor-paradoxon]] mechanizmusával, de a korábbival ellentétben már azt mutatja, hogy menthetetlenül kijavításra szorul a [[Georg Cantor|Cantor]] és [[Gottlob Frege|Frege]] által megalkotott [[naiv halmazelmélet]] és formalizált logika.<ref>Simonovits András: Válogatott fejezetek a matematika történetéből. 136. old. Typotex Kiadó, 2009. ISBN 978-963-279-026-8</ref> A századfordulón jelentkező paradoxonok hatására, mintegy két- három évtized alatt, a mai szemmel megnyugtatónak tekintett alapokra helyezték az egész matematikát. E folyamat elhúzódott, mert a geometria [[David Hilbert|Hilbert]]-féle megalapozása a húszas évekig, és a valószínűségszámítás [[Andrej Nyikolajevics Kolmogorov|Kolmogorov]]-féle megalapozása a harmincas évekig váratott magára.