Főmenü megnyitása

Módosítások

a
apró javítások
}}
 
'''László''' ([[1376]]. / [[1377]]. – [[1414]]. [[augusztus 6.]]) nápolyi király ([[1386]] – [[1414]]), Magyarországon '''Nápolyi László'''ként ismert, [[II. Károly magyar király|Kis Károly]] magyar és nápolyi király fia, magyar trónkövetelő és ellenkirály. Nápolyban apja magyarországi meggyilkolása után lépett trónra. A nápolyi Anjou-ház utólsó nagyreményű alakja. Küzdelmes, nagyrészt csatatereken eltöltött élete szorosan összefonódik a pápaság kritikus időszakának történetével. Hadjárataiban Róma és vele egész Itália megszerzésére és egyesítésére irányuló törekvés figyelhető meg. Magyarországon hosszú ideig jelentős párttal rendelkezett. 1403. augusztus 5-én [[Zára|Zárában]] magyar királlyá koronázták. Az eddigi tevékenysége – magyar királyi cím felvétele, a főrendek levélben történő megkeresése, dalmát-horvát bánok kinevezése, adományozások, amnesztia hirdetése – valójában csak jogcímének és délvidéki pártjának fenntartására szolgált, mely a [[Zsigmond magyar király|Zsigmonddal]] szemben feltörő elégedetlenség miatt néhány esetben – [[Lackfi család|Lackfiak]] 1396. évi balsikerű fellépése – ennél nagyobb látszatot keltett. Az 1403. évi sikertelen fellépése után, felismerve a két királyság egyesítésének – már elődei által is megtapasztalt – problémáit, érdeklődése teljesen [[Olaszország történelme|Itália]] felé fordult. A már [[I. Johanna nápolyi királynő|Johanna]] alatt bomlásnak indult [[Délkelet-Európa|balkáni]] – és később magyar – területeket jogai átengedésével és eladásával, céljai elérésére használta. Magyarországi kísérlete egyben a magyar [[Anjou-kor]] végét is jelenti, a győztesek által írt hazai történelem a személyét és beavatkozását is homályos, kedvezőtlen színbe burkolta. Jellemét, hajlamait és politikáját tekintve a ház alapítójának, [[I. Károly szicíliai király|Anjou Károlynak]] vonásai ismerhetők fel benne. Hódításait utódai nem tudták megtartani.
 
== Származása, rokonai ==
A harmadik nápolyi és magyar [[Anjou-ház]] durazzói ágábólágáról származik.<ref name="D"> {{cite book |author= Dümmerth Dezső|title= Az Anjou-ház nyomában |publisher= Panoráma |year= 1982 |id= ISBN 963-243-179-0}}] </ref> Apja [[II. Károly magyar király|Durazzói Károly]], aki III. Károlyként nápolyi, II. Károlyként pedig magyar királyi címet viselt, aki [[Mária nápolyi királyné|Árpád-házi Mária]] unokája.<ref name="D"> </ref>
 
Anyja [[Durazzói Margit nápolyi királyné|Durazzói Margit]] , a [[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos]] által [[Aversa|Aversában]] kivégeztetett Durazzói Károly és [[Mária nápolyi hercegnő]] leánya, aki Árpád-házi Mária dédunokája.<ref name="D"> </ref>
Apjának tragikus halálát – magyarországi meggyilkolását – követően anyja Margit, fia trónigényének biztosítására [[VI. Orbán pápa]] jóindulatát igyekezett megnyerni. Orbán támogatására – férje és a pápa között megromlott viszony ellenére is – jó esélye volt, mivel a másik trónkövetelő az ugyancsak kiskorú, francia Anjou hercegi (4. Anjou-ház) házból származó II. Lajos az ellenpápa [[VII. Kelemen (ellenpápa)|VII. Kelemen]] jelöltje volt. [[I. Lajos címzetes nápolyi király|I. Lajos]] Anjou hercege - akit [[I. Johanna nápolyi királynő|Johanna nápolyi királynő]] tett örökösévé – 1384-ben halt meg, fiát Lajost felesége Blois Mária gyámságára bízta. Így a nápolyi trónt érintően két kiskorú trónkövetelő állt egymással szemben, mindegyik egy-egy szintén egymással szemben álló anyakirályné gyámmal és pápával a háta mögött.<ref name="Nápolyi László 1."> {{cite journal | last=Miskolczy | first=István | title=Nápolyi László, 1. közlemény | journal=Századok | volume=56 | year=1922 | pages=330-350}}</ref>
 
Orbán pápa a kiskorú László hódolatát elfogadta, de nem adta meg az [[invesztitúra|invesztitúrát]] , álláspontja szerint a [[Nápolyi Királyság]] az általa kiközösített III. Károly halála után visszaszállt az egyházra. A főváros, [[Nápoly]] is két pártra szakadt, a nagyobb pártot Anjou Lajos tudhatta maga mögött a Sanseverino-ház támogatásával.<ref name="Nápolyi László 1."> </ref> Az ebben a helyzetben Nápolyba érkező magyarországi párthívek felkérése – a magyar trón László általi elfoglalására, vagy helytartó küldésére – semmilyen realitással nem bírt. Az anyakirályné fia nevében kiadott proklamációjában, László Magyarországra vonatkozó jogának kinyilvánítása azonban már ekkor megtörtént.<ref name="Nápolyi László 2."> [[Schönherr Gyula]]: Nápolyi László trónkövetelésének külföldi vonatkozásai; ( Székfoglaló értekezés ), Magyar Tudományos Akadémia – Budapest, 1898.</ref><ref name="Nápolyi László 1."> </ref>
 
Az új Anjou-párt a Kelemen pápa által ajánlott [[Braunschweigi Ottó tarantói herceg|Braunscheweigi Ottót]] (I. Johanna negyedik férje) küldte az [[interdictum]] miatt fellázított és Margit ellenében új kormányt szervező Nápolyba, aki 1387. július 7.-én seregével a város kapui elé érkezett. Margit gyermekeivel [[Gaetai-öböl|Gaetába]] menekült, Lajos alkirálya Nápolyban Sanseverino Tamás lett.<ref name="Nápolyi László 1."> </ref>
 
Orbán pápa Rajmund Orsinit bízta meg Nápoly visszaszerzésével, de próbálkozásai nem vezettek eredményre.<ref name="Nápolyi László 1."> </ref>
Mária királyné új alkirályként és generális kapitányként – Kelemen pápa unokaöccsét – Clement de Montjoie-t küldte Nápolyba. Sanseverino Tamás és Braunscheweigi Ottó félreállítása új helyzetet – Ottó, Lászlóhoz pártolt – teremtett Nápolyban, de Margit Orbán pápa magatartása miatt – aki több önálló hadjárattal is kísérletezett – [[Firenze]] és más városok támogatása ellenére sem tudta a helyzetet fia javára kihasználni. László birtokában ekkor már csak Gaeta, Aversa, [[Capua]] és három nápolyi erőd maradt, a városok egy része azonban egyik királyt sem ismerte el.<ref name="Nápolyi László 1."> </ref>
 
Orbán pápa 1389. évi halálával Piero Tomacelli került a pápai székbe [[IX. Bonifác pápa|IX. Bonifác]] néven, akinek megválasztása László ügyének előmozdítását eredményezte. Az új pápa a francia királyra támaszkodó VII. Kelemennel szemben, egy erős, nápolyi királyságban látta céljai – a pápai államban való rendteremtés és az egyházszakadás megszüntetése – megvalósításának fő támaszát.<ref name="Nápolyi László 1."> </ref><ref name="Nápolyi László 2."> </ref> A két trónkövetelő a céljai megvalósításához szükséges anyagi hátteret – az anyakirálynék által irányított – előnyös házasságkötésekkel igyekezett elérni. László számára anyja a gazdag Manfredi Chiaramonte – [[Szicília]] szigetének kormányzója – leányát szemelte ki feleségül. A házasságot az ellenpárt oly módon igyekezett megakadályozni, hogy Manfredi leányát II. Lajos számára is megkérték. A vetélkedésből László került ki győztesen, Konstancia 4 gálya kíséretében 1389. szeptember elején indult Gaetába.<ref name="Nápolyi László 1."> </ref>
 
[[Kép:Ladislas of Naples (head).jpg|bélyegkép|jobbra|120px|Nápolyi László]]
[[Kép:Louis II of Anjou, King of Naples and Sicily after after an ink and watercolor drawing in the Bibliotheque Nationale, Paris.jpg|bélyegkép|jobbra|120px|II. Lajos]]
 
Az új pápa Margit hódolatát elfogadva 1390 tavaszán megbízta a firenzei [[Angelo Acciaiuoli]] bíboros-legátust László SziciliaSzicília, Jeruzsálem és Magyarország királyává történő megkoronázásával. A koronázás 1390. május 29.-én Gaetában történt, a pápa László gyámjául anyja mellé Acciaiuoli bíborost rendelte – Kelemen pápa válaszul még ez év végén II. Lajost szintén megkoronázta.<ref name="Nápolyi László 2."/> A koronázást követően a 13 éves II. Lajos Nápolyba indult. A viharba került flottával szerencsésen Nápolyba érkező Lajos számára az őt támogató bárók 1000 embert és 10 hajót ajánlottak fel. László ellen – ezzel közel azonos időben – egy sikertelen merényletet követtek el.<ref name="Nápolyi László 1."/> A nápolyi erődök egymás után hódoltak meg Lajosnak, de a pénzhiány és a nápolyi bárók magatartása – Bonifác pápa fellépésére a jelentősebb bárók Lászlóhoz csatlakoztak – miatt a kezdeti lendület megtört. László kitartó, 8 éven át tavaszonként megújuló hadjáratainak eredményeként fokozatosan, lépésről - lépésre szorította ki az ellenséget a királyság területéről. A hadjáratokhoz szükséges pénz felesége hozományából, valamint a pápa és a bíborosok adományából származott. Első személyes hadbaszállásahadba szállása 1393-ban Gaetában, nagy pompával és fényes külsőségek között történt.<ref name="Nápolyi László 7."> {{cite journal | last=Cutolo | first=Alessandro | title=Durazzoi László nápolyi király (Jellemrajz) | journal=Századok | year=1929}}</ref><ref name="Nápolyi László 2."> </ref>
 
László, apósának halála után 1393-ban – anyja tanácsára – [[Róma|Rómában]] kieszközölte a pápánál házassága felbontását, új házassági tervének – [[I. Bajazid oszmán szultán|Bajazid szultán]] leányával – megvalósításához azonban a pápa nem járulhatott hozzá.<ref name="Nápolyi László 1."/><ref name="Nápolyi László 2."/>
 
Az új Anjou-párt nagyszabású tervei a Nápolyi Királyság megszerzésére a [[VI. Károly francia király]] alatti és 1392 utáni zavaros belső állapotok, valamint a pénzhiány miatt sorozatosan elhaltak. Ennek sikerre vitelét még az 1394-ben meghalt VII. Kelemen után megválasztott új ellenpápa Pedro Martinez de Luna ( [[XIII. Benedek (ellenpápa)|XIII. Benedek]] ) sem tudta előmozdítani.<ref name="Nápolyi László 1."/> 1399-ben László Nápoly ostromára indult [[Balzo-Orsini Rajmund]] kíséretével. A szárazon és vízen - a pápai gályák segítségével - megostromolt Nápoly megnyitotta előtte kapuit, II. Lajos öccsével együtt visszatért [[Provence-Alpes-Côte d’Azur|Provence]]ba. László hozzálátott a királyság teljes pacifikálásához és rendezéséhez.<ref name="Nápolyi László 1."> </ref><ref name="Nápolyi László 2."/>
 
=== Balkáni politikája ===
 
=== Kísérlet a magyar trón megszerzése ===
Apja 1386. évi tragikus halálát követően magyarországi hívei, az ekkor kilencéves Lászlót szerették volna a magyar trónra juttatni. Ez a törekvés több mint másfél évtizedig tartó megosztottságot – polgárháborús állapotot – eredményezett, de a többször megújuló áldozatos küzdelmek ellenére is kudarccal végződött.<ref name="Nápolyi László 2."> </ref> A sikertelenség okait László határozatlan – késlekedő magatartásával szokták indokolni, a tényleges okok azonban ennél jóval távolabb keresendők. A nápolyi trónért folyó küzdelem László és pártja erejét teljesen lekötötte, a magyar trón megszerzésére reális esély csak a Nápolyi Királyság pacifikálását követően nyílt. Még később, Nápoly birtokában sem gondolhatott pápai jóváhagyás és Velence hozzájárulása nélkül a tényleges lépések megtételére.<ref name="Nápolyi László 1."> </ref>
 
==== Külpolitikai vonatkozások ====
Kis Károly meggyilkolását követően a délvidéken kitört lázadás 1388. évi Zsigmond általi visszaszorításakor, a lázadás vezetői – [[Horváti család|Horvátiak]] , Pilisnaiak – [[I. Tvrtko bosnyák király|I. Tvrtko]] [[Bosznia uralkodóinak listája|bosnyák királyhoz]] menekültek. A Magyarországot a tengermelléki tartományától elválasztó [[Bosznia-Hercegovina|Bosznia]] a kedvező alkalmat kihasználva ezt [[Dalmácia]] megszerzésére használta fel. Tvrtko mint László helytartója birtokba vette a tartomány déli városait, a dalmát városok 1389-ben [[Zára]] kivételével mind a bosnyák királynak hódoltak.<ref name="Nápolyi László 2."> </ref>
 
Tvrtko 1391. évi halálát követően hódító politikájának nem volt folytatója, de Dalmáciában a magyar korona uralma többé már nem állt helyre – az időszakosan megújuló lázadások melegágyává vált. László 1391-ben [[Hervoja]] vajdát és testvérét dalmát-horvát bánoknak nevezte ki. Zsigmond 1393-ban indított délvidéki hadjárata ugyan névleg a tengermellék visszaszerzését eredményezte és Tvrtko utóda [[Dabiša István bosnyák király|Dabiša István]] [[Bosznia uralkodóinak listája|bosnyák király]] is meghódolt, de halála után a Bosznia nagy részét kézben tartó [[Ostoja István bosnyák király|Ostoja István]] [[Bosznia uralkodóinak listája|bosnyák király]] már Nápolyi László pártját erősítette.<ref name="Nápolyi László 1."> </ref><ref name="Nápolyi László 2."> </ref>
Bonifác politikájában alapvető változás 1402 tavaszán tapasztalható, ez szorosan összefügg a német királyi és császári címért folyó küzdelem alakulásával - melyből Vencellel szemben [[Rupert német király|Pflazi Rupert]] került ki győztesen. A pápa 1402 augusztusában tárgyalásokba bocsátkozik László magyarországi párthíveivel, a pártjára állóknak bűnbocsánatot ígér. A következő év januárjában az erdélyi püspöki székbe a László hívének számító [[Upori István]]t nevezi ki - de erről még Zsigmondot szabályszerűen értesíti, a új veszprémi püspök kinevezéséről azonban már Zsigmond nem kap értesítést. Április közepén a Zsigmond hívének számító [[Split|spalatói]] érsek elmozdításáról és helyette nápolyi származású szerzetes kinevezéséről már csak Lászlót értesíti.<ref name="Nápolyi László 2."/>
 
A magyar korona kérdésében más megoldások is felvetődnek. [[I. Mária magyar királynő|Mária királynő]] 1395. évi halálát követően Firenze házasság közvetítői szolgálatát ajánlotta fel Zsigmondnak, László nővére Johanna tekintetében. Más pártosok Mária húgát , [[Hedvig lengyel királynő|Hedviget]] és férjét [[II. Ulászló lengyel király|Ulászlót]] igyekeztek a magyar trónra juttatni, Hedvig 1399. évi halálát követően Ulászlót ismét meghívták, de jelöltként szerepelt [[Vilmos osztrák herceg]] is.<ref name="Nápolyi László 1."/><ref name="Nápolyi László 4.">{{cite book |author= [[Horváth Mihály (történész)|Horváth Mihály]] |title= Magyarország történelme; Második kötet |publisher= Heckenast Gusztáv - Pest |year= 1871 }}</ref> Vilmos osztrák herceg valójában László szövetségese volt, már Zsigmond fogságra vetése előtt megpróbált a Nápolyi Királyság érdekében Velencében fellépni, de Velence ekkor is kitérő választ adott.<ref name="Nápolyi László 8."> </ref>
 
==== Magyarországi események ====
Ez év tavaszán a dalmát városok Nápolyi László mellé álltak, a nápolyi király június 17-én a horvát-szlavón részek helytartójaként Luigi Aldemarisco tengernagyot a délvidékre küldte. Aldemarisco 5 [[gálya|gályával]] és egy [[brigantino]]val augusztus 24-én érkezett meg Zárába, melynek tanácsa szeptember 3-án ünnepélyes hűségesküt tett Lászlónak. Október 11-én Aldemarisco és Hervoja csapatai előtt [[Vrána]] is kaput nyitott.<ref name="Nápolyi László 4."/><ref name="Nápolyi László 5.">{{cite book |author= Bánlaky József |authorlink= Bánlaky József |title= A magyar nemzet hadtörténelme; Hetedik kötet |publisher= Grill Károly - Budapest |year= 1928-1942 }} </ref><ref name="Nápolyi László 6.">{{cite book |author= Szilágyi Sándor |coauthors= Pór Antal, [[Schönherr Gyula]] |authorlink= Szilágyi Sándor (történész)|authorlink= Schönherr Gyula|title= A magyar nemzet története; Harmadik kötet – Az Anjouk kora az Anjou ház és örökösei (1301-1439) |publisher= Atheneum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat - Budapest |year= 1895 }}</ref>
 
Zsigmond 1402. szeptemberében rövid időre [[Pozsony]]ba visszatérve, csehországi hatalmi törekvéseinek biztosítása céljából örökösödési szerződést kötött [[IV. Albert osztrák herceg]]gel és távolléte esetére Magyarország kormányzójává jelölte ki. Ezen intézkedései miatt a bárók és főpapok [[1402]] végén – [[1403]] . január elején [[Nagyvárad|Váradon]] [[I. László magyar király|Szent László]] sírjánál esküt tettek, hogy Zsigmondot nem tekintik többé királyuknak, hanem a helyére Nápolyi Lászlót ültetik. Az összeesküvést [[Kanizsai János]] esztergomi érsek és Bebek Detre volt nádor vezette, de mögöttük ekkor már az elégedetlenek nagy tábora állott.<ref name="Mályusz:Zsigmond/Az értelmiség"/><ref name="Nápolyi László 2."/>
 
Közben Dalmáciában kiterjedt a szervezkedés, december 27-én a meghódolt dalmát városok ünnepélyes követség útján hívták meg Lászlót Magyarország elfoglalására. Az első fegyveres összecsapásra 1403. február. 4-én [[Bihács]]nál került sor, [[Bebek Imre (vránai perjel)|Bebek Imre vránai perjel]] és Hervoja vajda csapatai győzelmet arattak Bessenyei Pál horvát bán csapatai felett – magát a bánt is elfogták. A kiszabadítására érkező [[Garai Miklós (nádor, 1366–1433)|Garai Miklós]] [[nádor]] és [[Maróti János (macsói bán)|Maróti János]] macsói bán nem tudott jelentős eredményt elérni. Februárban már egész [[Szlavónia]] fegyverben állott, az 1403 elején táborba szállt pártütő zászlósurak délre tartva [[Hedrehely|Hedreh]]nél március 23-án, [[Szalatnak]]on április 4-én, majd május 24-én [[Pozsega|Pozsegánál]] is tábori gyűléseket tartottak – melyeken az országos adóról, lengyel szövetségről és László mielőbbi megkoronázásáról rendelkeztek.
A Csehországban tartózkodó Zsigmondot a kormányzó - Albert osztrák herceg – a lázadás elfojtása érdekében haza hívta, de Zsigmond csak Garai Miklós személyes megkeresésére kezdett intézkedni. Július második felében indult el seregével a magyar határ felé, magyarországi híveinek csapataival július 24-én Pozsony környékén egyesült majd seregét három részre osztva indította meg a támadást László párthívei ellen.<ref name="Nápolyi László 5."/><ref name="Nápolyi László 6."/>
 
[[Kép:Krunidba Celestin Medović.JPG|bélyegkép|jobbra|200px|László 1403. évi koronázása - Celestin Medovič festménye]]
 
A magyar főurak Zárába érkezését követő egyeztetések után Lászlót 1403. augusztus 5-én a [[Szent Krizogon]]-templomban, a pápai legátus által megáldott alkalmi koronával Magyarország királyává koronázták. A koronázást valószínűleg az esztergomi érsek végezte, a kalocsai érsek, több püspök – győri, veszprémi és zágrábi – a Zsigmond által letett nádor és más főurak jelenlétében.<ref name="Nápolyi László 2."/><ref name="Nápolyi László 1."/>
2 989

szerkesztés