„Tim Burton” változatai közötti eltérés

Ez pedig a szintén fekete-fehér Frankenweenie (1984), mely történetesen egy gyerekeknek szánt rövidfilm lett volna, ha nem a Frankenstein és a Kedvencek temetője találkozásaként lehetne legegyszerűbben leírni. Bár tagadhatatlanul meseszerű és erősen stilizált alkotásról van szó, a történet alapvető fordulatai miatt nem lehetett korhatár nélküli besorolású, így végül be sem mutatták szélesebb körben. Mindezek ellenére nagyon fontos helyet foglal el Burton életművében. A nyitánya tisztelgés fiatalkori kisfilmjei és önnön B-film imádata előtt. Egyben előrevetíti [[Ed Wood]]-ról szóló életrajzi filmjét. A halálból visszahozott kutyát elpusztítani akaró tömeg később az Ollókezű Edward végén ugyanígy indul neki az utcavégi kastélynak, míg a lángok martalékává váló malom az Álmosvölgy legendájában lesz újra látható. Ezen felül egy nagyon fontos emberkének, [[Stephen King|Stephen Kingnek]]nek is elnyerte tetszését, aki felhívta rá a Warner Brothers egyik producerének, Bonni Leenek a figyelmét. Lee aztán Paul Reubensnek mutatta meg a félórás mesefilmet, aki rögtön tudta, hogy megtalálta a megfelelő rendezőt nagyjátékfilmes debütálásához.

Burton így készíthette el első nagyjátékfilmjét, a Pee-Wee nagy kalandja (1985 – Pee-Wee's Big Adventure) című vérbeli komédiát, amely nagy mértékben kihat későbbi munkásságára. Az egyik első és legfontosabb dolog Hollywoodban, hogy mindössze 6 millió dollárból sikerült egy 40 milliót kaszáló művet csinálnia. Emellett ennél a produkciónál ismerte meg "házi zeneszerzőjét", [[Danny Elfman|Danny Elfmant]]t, akivel együttes erővel jutottak a csúcsra.

1993-ban mutatták be a mozikba a már 3 éve titokban készülő báb-animációs nagyjátékfilmjét, a [[Karácsonyi lidércnyomás|Karácsonyi lidércnyomást]]t (The Nightmare before Christmas), melynek csak a produceri teendőit látta el, a rendezést egyik Disney-s időkben szerzett barátjára, Henri Selickre bízta. A régóta dédelgetett produkció mindössze 18 millió dollárból gazdálkodhatott, és ennek fényében hatalmas sikerként könyvelhető el az 50 milliós bevétel. Elfman pedig még a főszereplő énekhangjaként is messzemenően bizonyított ebben a horror-komédiában.

1994-ben egy másik produceri munkájával jelentkezett, az infantilis, szinte teljes egészében stúdióban forgatott tengeri mesével, A hajó hülyéjével (Cabin Boy) Adam Resnick rendezésében. A film az alig 3 millió dolláros költségvetése ellenére is bukásnak bizonyult, kritikailag mindenképpen, pedig a rajongók kultuszfilmként tisztelik a rendhagyó fantasy-komédiát. Sokkal fontosabb azonban, hogy ebben az évben készítette el egyik kedvencének, Edward D. Wood. Jr., A Világ Legrosszabb Rendezőjének kikiáltott alkotó életrajzi filmjét. Eredetileg a Mary Reilly (1996) című Julia Roberts-es horrort szerette volna megrendezni előbb, de az Ed Wood (1994) mellett döntött. Kritikailag ez a legelismertebb Burton-film, amelyben másodszor dolgozott együtt [[Johnny Depp|Johnny Deppel]]el. Danny Elfmant azonban először és utoljára hagyta el, helyette a mára nagyobb hírnevet szerzett Howard Shore szállította a filmzenét. Rengeteg díjat nyert a film, Arany Pálmára jelölték, a smink és Martin Landau Lugosi Béla-alakítása pedig Oscar-díjat érdemelt. A legtöbb díj ellenére a legnagyobb bukást is hozta pénzügyileg a film, de ez stílszerűen passzol a feldolgozott témához. Csakúgy, mint hogy fekete-fehérben lett leforgatva a sztori. Rengeteg filmjelenetet újraforgatva a legrosszabb rendezőtől, új filmjével Burton művészfilmes körökben is elismertséget szerzett. Filmjének kritikai sikere miatt döntött úgy, hogy elkészít egy nagy költségvetésű, saját Ed Wood-filmet.