„Silvio Pellico” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: eu:Silvio Pellico |
|||
4. sor:
==Élete==
Apja Onorato, szintén lírai költő volt és gondosan neveltette fiát, aki előbb [[Pinerolo|Pinerolóban]], majd Torinóban tanult. 16 éves korában egyik rokonával [[Lyon]]ba ment, ahol megtanult [[francia nyelv|franciául]] és irodalommal is kezdett foglalkozni. Családja [[Milánó]]ba költözvén át, midőn Pellico 1810-ban oda visszatért, a katonai árvaházban a francia nyelv tanára lett. Ekkor ismerte meg [[Vincenzo Monti|Monti]]t és [[Ugo Foscolo|Foscolót]] és írta Laodicea meg Francesca de Rimini tragédiáit, melyek közül az utóbbi diadallal járta be [[Olaszország]] színpadjait. A napóleoni uralom bukása után, 1816-ban Pellico nevelő lett Lambertenghi grófnál, és barátságot kötött Staël asszonnyal, [[Friedrich von Schlegel|Schlegellel]], [[George Byron|Byron]]nal, [[Brougham]]mel stb. Ugyanekkor több kiváló olasz romantikussal ([[Alessandro Manzoni|Manzoni]], [[Giovanni Berchet|Berchet]], [[Gian Domenico Romagnosi|Romagnosi]] stb.) megalapította a ''Conciliatore'' című folyóiratot, melyet azonban forradalmi iránya miatt már két év múlva (1820) elnyomtak, munkatársai pedig, minthogy most már egészen a [[carbonarik]] karjaiba vetették magukat, rövid időn majd mindnyájan fogságra jutottak. Köztük volt Pellico is, a folyóirat szerkesztője, akit 1821 végén fogtak el, útjában [[Velence (Olaszország)|Velencéből]] Torinóba és a következő év február 22-én halálra, majd kegyelem útján 15 évi várfogságra ítéltek. Ezt a nehéz rabságot és az osztrák porkolábok kegyetlenségeit ''Le mie prigioni'' című művében irta le, megragadó egyszerűséggel és megadó hangon. Könyvét, mely méltán keltett feltünést, több
==Forrás==
|