„Romániai magyar gyermekirodalom” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Hkbot (vitalap | szerkesztései)
a Bottal végzett egyértelműsítés: Fodor Sándor –> Fodor Sándor (író)
3. sor:
== A két világháború közt ==
 
A romániai magyar gyermekirodalom a sajátosan gazdag erdélyi népköltés és a helybeli irodalmi hagyományok talaján indult fejlődésnek. Ez jellemzi a hazai úttörők, [[Gáspár János (pedagógus)|Gáspár János]] [[nagyenyed]]i pedagógus (1816–1892) és a [[kalotaszeg]]i [[Gyarmathy Zsigáné]] sz. Hóry Etelka (1845–1910) működését, s ezen az úton indult el [[Benedek Elek]] is, a modern magyar gyermekirodalom egyik megteremtője, aki azt vallotta, hogy „...a gyermekkönyv, az ifjúsági könyv legnehezebb műfaja az irodalmi műveknek,” s közéleti harcot vívott a gyermekirodalom színvonalának emelése s a művészietlenül oktatgató művek kiküszöbölése céljából. Gazdag művészi tevékenysége, megnyerő egyénisége, lelkes szervezőmunkája döntő hatással volt az 1919 utáni hazai gyermekirodalom kibontakozására; a korszak több kiváló íróját nyerte meg a gyermekek irodalmi nevelésének. Elveit szerkesztői tevékenységében ültette át a gyakorlatba. A [[Cimbora]], a [[Cimbora könyvtára|Cimbora Könyvtára]], valamint a [[A Magyar Ifjúság Könyvtára]] számára dolgozó neves írók alkotásaikkal igazolták a gyermekirodalom kötelező művészi rangját, nemkülönben szerves kapcsolatát a kortárs hazai irodalommal. Az [[1920-as évek]] gyermekirodalma lényegében a Cimbora lapjain látott napvilágot, s csak később jelent meg önálló kötetekben. Több író, köztük [[Csűrös Emília]], [[Dsida Jenő]], [[Marton Lili]] a Cimborának és Benedek Elek ösztönzésének köszönhette indulását.
 
A Cimbora megszűnése után az [[1930-as évek]]ben a hazai magyar gyermekirodalom a hanyatlás jegyeit mutatja mind minőségi, mind mennyiségi szempontból. A neves írók jórészt nem folytatják gyermekirodalmi tevékenységüket, s a kiadói gyakorlat sem kedvez a fejlődésnek: a kiadók elsősorban kelendő, olcsó, időszerű iskolai műsorokat, szavalókönyveket, színdarabokat adnak ki a gyermekek számára, s a szebb kiállítású, igényesebb gyermekkönyveket külföldről hozzák be. Volt olyan év is (1936), amelyben egyetlen magyar gyermekkönyv sem került ki a romániai nyomdákból. A folytonosság mégsem szűnt meg, bár mindinkább előtérbe kerültek az olyan munkák, amelyeket a művészietlen eszközökkel gyártott didaktikai cél vagy esetleg az olcsó szórakoztatásra való törekvés jellemzett.