„László nápolyi király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
165. sor:
=== Itália egyesítésére irányuló harcai ===
[[Kép:Muzio Attendolo Sforza.jpg|bélyegkép|jobbra|150px|Attendolo Sforza
[[Kép:Braccio da Montone.jpg|bélyegkép|jobbra|150px|Braccio da Montone
[[Kép:I. László hódításai.JPG|bélyegkép|jobbra|150px|Nápolyi László hódításai ( 1408 - 1414 )]]
[[Kép:Napoli - Chiesa di San Giovanni a Carbonara9.jpg|bélyegkép|jobbra|150px|Nápolyi László síremléke]]
173. sor:
1408-ban elsőként [[Toszkána|Toscana]] megszerzésére készült, zsoldjába Paolo Orsinit és Bracciot fogadta. A készülődés hírére azonban [[Perugia]] – Braccio és más száműzöttjei ellenében – felajánlotta hódolatát, amit a nápolyi király el is fogadott. Ezt követően László főseregével [[Siena]] felé indult, hogy a várost szövetségébe vonva [[Firenze|Firenzét]] megtámadja. Firenze azonban megelőzte, szövetségre lépett Sienával és zsoldjába fogadta a László elöl kitérő Bracciót. A Firenze oldalán fellépő Sforza és Braccio nyomására László [[Cortona]] városának megszerzését követően Perugián keresztül visszatért Rómába.<ref name="Nápolyi László 3."/>
1409 márciusa végén a László ellenségei által támogatott bíborosok összehívták a [[Pisa]]i zsinatot – ennek célja a két pápa kiiktatásával rendezni az egyházszakadást – XII. Gergely pápa válaszul [[Cividale del Friuli|Cividale]]ba hirdetett zsinatot, innen azonban László segítségével menekülni kényszerült. László tengeren 12 gályát Pisa elé rendelt, 25.000 arany fejében a pápától megszerezte a [[Abruzzo|Picenumot]], [[Marche|Marcát]] és más ([[Bologna]], [[Faenza]], [[Forli]], stb.) városokat. László újra betört Toscanába majd a firenzei területekre, a Bolognával kiegészült szövetség azonban visszatérésre késztette. A pisai zsinat pápája ([[V. Sándor (ellenpápa)|V. Sándor]]) királyi címétől megfosztva törvényszéke elé idézte, ennek folyományaként II. Lajos a firenzei szövetséghez csatlakozva újabb kísérletet tett a nápolyi trón megszerzésére.<ref name="Nápolyi László 3."/>
László a kedvező politikai helyzet miatt [[Lombardia]] megszerzését tervezte, szövetséget ajánlott az útjában álló Firenzének. Firenze a Siena földjén álló Lászlóval való szövetségkötést annak Nápolyba történő visszatéréséhez kötötte, László válaszul elfoglalta [[Elba (sziget)|Elbát]]. A békekötés közvetítését megkísérlő Velencének 100.000 forintért eladta magyar koronázó városát, Zárát. Paolo Orsini a szövetség oldalára állt, több város ([[Viterbo]], [[Civita Vecchia]], stb.) elfoglalása után sikerült megszerezniük az annak védelmét ellátó Gentile Monterano hibája miatt Rómát is.<ref name="Nápolyi László 3."/>
1410-ben László békét ajánlott Firenzének, de a város által szabott feltételeket nem fogadta el. V. Sándor május közepén Bolognában meghalt, az új pápa [[XXIII. János (ellenpápa)|XXIII. János]] lett, adókövetelésének László általi visszautasítása után Velence segítségét kérte, majd Firenzével kötött 5 évre szóló szerződést. Anjou Lajos új hadjáratra készült, de a [[Genova]] által támogatott nápolyi királytól tengeren kétszer is vereséget szenvedett, hajóinak nagy része László kezére került.<ref name="Nápolyi László 3."/>
1411. május 19.-én [[Roccasecca|Roccaseccánál]] került sor a szárazföldi csatára. A II. Lajos seregét vezető Sforza, Braccio, Paolo Orsini, Gentile Monterano a király nagyobb létszámú serege felett győzelmet aratott. László [[Cassino|San Germanóba]] menekült és a kiváró egymásra irigykedő zsoldosvezérek ellenében sikerült seregét teljesen újjászerveznie. Anjou Lajos mivel zsoldosait nem tudta tovább fizetni seregét feloszlatta, Paolo Orsini és Sforza a nápolyi király szolgálatába álltak. XXIII. János belátva a sikertelenséget elismerte Lászlót, akivel most már Firenze is szövetséget kötött – megvásárolva tőle Cortonát is. László most [[Szicília]] megszerzésével próbálkozott, de nem tudta célját elérni.<ref name="Nápolyi László 3."/>
1412-ben a XXIII. János pápa fogadta szolgálatába Sforzát és Bracciót, Bolognában bevárva Anjou Lajost áprilisban indultak Rómába. László Sforzát is megnyerve szövetkezett a pápa ellen, aki ismét megalázkodott – Lászlót október 16.-án elismerte Nápoly királyának és ráruházta a XIII. Benedek oldalán álló Sziciliát is. László XII. Gergely lemondatására tett ígéretet, aki [[Rimini]]be menekült, kísérleteket tett Róma visszaszerzésére is, de eredménytelenül tért vissza Nápolyba.<ref name="Nápolyi László 3."/>
1413 májusában sikerült elfoglalnia Rómát
1414 áprilisában a király maga is elindult a derékhaddal Rómából. A pápa Itáliában már nem tudott olyan erős ligát szervezni, ami Lászlót
A király [[Todi|Tudertum]] (Todi) ostroma alatt megbetegedett, Perugián és Rómán keresztül visszatért Nápolyba, Perugiában elfogatta és magával vitte az árulónak tartott Paolo Orsinit. Nápolyba érve a kínoktól megőrült, 1414. augusztus 6.-án a [[Castel Nuovo|Castel Nuovóban]] halt meg – halálát a krónikák legtöbbje mérgezésnek tulajdonította.<ref name="Nápolyi László 3."/><ref name="Nápolyi László 2."/> Különösebb pompa nélkül temették el, monumentális síremléke a nápolyi [[San Giovanni a Carbonara]] templomban található. A küzdelmes sorsú király nővére által emeltetett síremlékén az alábbi felirat található:
| |||