„Keve vármegye” változatai közötti eltérés

[[Anonymus]] (44. fej.) szerint a honfoglaló magyarok elől [[Glád vezér]] [[Kevevára|Keve várába]] menekült, de csakhamar feladta a várat. A görögországi hadjáratokból 1073-ban visszatérő [[I. László magyar király|László]] és Géza hercegek, [[Thuróczy-krónika|Thuróczy krónikája]] szerint, itt váltak el egymástól. 1201.-ben már mint vármegyét, sőt 1238-ban egyúttal, mint [[várispánság]]ot említik. 1223. [[III. Honorius pápa]] Margitot, [[III. Béla magyar király|III. Béla]] leányát, [[Kevevára]] és az egész vármegye úrnőjének nevezi; ezen Keve alatt azonban a [[Pétervárad]] és [[Újlak (Horvátország)|Ilok]] közt levő Kőt v. Bánmonostort kell érteni.

Keve vármegye első ismert [[ispán]]ja (comese) [[Achilleus (országbíró)|Achileus]] országbíró. A vármegye székvárosában, Kevében, többször megfordult [[IV. László magyar király|IV. László]] és [[I. Lajos magyar király|I. (Nagy) Lajos]] király. sEnnek a ennekkörülménynek és szerencsés fekvésének tulajdoníthatnitulajdonítható, hogy a királyi városok közé emelkedett. 1392-ben már, mint ilyet említik. Várának fentartásátfenntartását sés védelmét [[Zsigmond magyar király]] 1435-ben a város lakosainak kötelességévé tette. MigMíg 1439-ben a megye rác lakosai Murád szultán 130,000 főnyi serege elől elszöktek, a magyarok otthon maradtak s ezeknek kiváltságait 1453-ban [[V. László magyar király|V. László]] meg is erősítette; ugyanakkor azonban gondoskodott a [[Csepel-sziget]]ére menekült kevei rácokról is, kiknek [[Ráckeve|Ábrahámteleke]] nevű gyarmatát utóbb Kis- vagy [[Ráckeve|Rác-Kevének]] nevezték.