„Liliomfi (vígjáték)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
81. sor:
A fogadós érdeklődik a professzortól az úrfi jövedelme felől, s igen elégedett a hallott összeggel (4-5000 pengő), így már szívesen adná hozzá a lányát. Meg is keresi a mellékszobában éppen - a fején szőke parókával - takarító pincért, aki közben Liliomfit egy másik kulccsal kiengedte ideiglenes "börtönéből". Kányai uram - miután meggyőződött Kiss György keresztleveléből a fiú nemesi származása felől - maga küldi a fiatalokat a lelkészhez, hogy házasodjanak össze, ő az áldását adja rájuk.
Az öreg Schwartz is megérkezik Telegdre, s szóvá teszi Kányaiék durva, sértő bánásmódját a fiával, Adolffal szemben. A zokszóáradatra a fogadós is szemrehányásokkal felel, kifogásolja a pesti fiú viselkedését. Liliomfi ifjabb Schwartzként - csak növeli a két öreg közti nézeteltérést, az igazi Adolfot újra ki akarják dobni, hiszen őt vélik Liliomfinak. A pernahajder Gyula még azt is elhiteti Kányaival, hogy egy egész kompánia vándorszínész jött ide, hogy a pincért Erzsikéhez segítsék, sőt Liliomfi Szilvai professzort nevezi meg fő-fő teátristának.
Erzsike és Gyuri összeházasodtak, Mariska megkönnyebbül, amikor karba font kézzel meglátja az ifjú házasokat andalogni: Liliomfi mégis csak őt szereti. Szilvai Tódor a mű végén megtudja, hogy Liliomfi nem más, mint az ő unokaöccse: Szilvai Gyula. A professzor - hiszen eredetileg is ezt szerette volna - áldását adja Mariska és szerelme frigyére. Az utolsó jelenet legvégén még Kányai uram is megbékél a helyzettel.
{{cselekmény vége}}
A Liliomfi a 19. századi drámairodalmunk egyik legtöbbet játszott, színpadról, filmről egyaránt népszerű alkotása. A könnyed hangvételű játék középpontjában szerelmi bonyodalmak állnak, a fiatalok boldogságát azonban legfeljebb késleltetni tudják az események, megakadályozni nem.
| |||