„Igazságügyi nyelvészet” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló Címke: HTML-sortörés |
|||
29. sor:
A kriminalisztika szövegnyelvészet által vizsgált műfajok közé tartoznak még a vallomások <ref>A rendőrségi, illetve a bírósági vallomások lejegyzett változatainak, a jegyzőkönyveknek fontos kriminalisztikai nyelvészeti aspektusai is vannak, mivel nem szó szerinti lejegyzés történik, ezért különösen fontos, hogy mi és hogyan kerül lejegyzésre.</ref> is. <br />
A kriminalisztikai nyelvészszakértő munkája két részre osztható: egyrészt a nyomozószerveket segíteni azzal, hogy az inkriminált szöveg szerzőjéről bizonyos információkat állapít meg az inkriminált szöveg alapján; másrészt a bizonyító eljárás során felkérhetik összehasonlító elemezésre, hogy vesse össze az inkriminált szöveg és a gyanúsított írását<ref>Szakácsné Farkas Judit–Vágó Jánosné, A kriminalisztikai nyelvész szakértő munkája, Belügyi Szemle, 1988(26):4, 93–95.</ref>.
===Szerzőségvizsgálat===
Az írásbeli nyelvi bizonyítékok nyelvészeti módszerekkel történő elemzését a szakirodalom ''igazságügyi stilisztiká''nak és ''stilometriá''nak is nevezi. A kriminalisztikai szövegnyelvészet elsődleges feladata a szerzőségvizsgálat, vagyis egyrészt, hogy ki írta a kérdéses szöveget, másrészt hogy származhat-e a szöveg a gyanúsítottól. A szerzőségvizsgálatok nemcsak igazságügyi szempontból fontosak, hanem más tudományterületek is alkalmazzák módszertanukban, például az irodalomtörténet-kutatók vagy a [[plágium|plagizálást]] ellenőrző személyek.<br />
A szerzőségvizsgálatok módszere a [[nyelvi profilalkotás]]. Egy személy nyelvi profilja azért alkotható meg, mert mindenki „kicsit másképp használja a nyelvet”, vagyis a szövegtől el lehet különíteni a szerző [[idiolektus|idiolektusát]], profilt alkotni róla ezen jegyek és azon jegyek alapján, amely a szövegből kikövetkeztethetők. Az idiolektust számos tényező befolyásolja és meghatározza: az egyén személyisége; az, hogy mindenki csoportokba<ref>Ilyen csoportokra kell gondolni, mint a nem (dzsender), a kor, az iskolázottság, az etnikum vagy a területi nyelvhasználat.</ref> tartozik, amelyek más és más csoporttulajdonságokkal írhatók le; illetve a kommunikációs szituáció.<br />
A munka nehézségét adja, hogy az inkriminált szövegek általában igen rövidek, másrészt a bűnelkövető célja az, hogy ne lehessen felfedni kilétét, ezért manipulálni igyekszik a szöveget. A manipulálás azonban felfedhető, mivel a bűnelkövető csak bizonyos nyelvhasználati jegyeket képes torzítani, számosat – melyek egyedileg jellemzők – nem képes manipulálni, mivel a nyelvhasználata nem tudatos. Például ronthatja valaki a helyesírását, hogy iskolázatlanabbnak véljék, de egyrészt hosszabb szöveg esetében kizökkenhet ebből a tudatos torzításból, másrészt a műveltség más nyelvhasználati jegyben is megmutatkozik, nemcsak a helyesírásban.
===A kriminalisztikai szövegnyelvészet szerepe az igazságügyben===
A nyomozószervek általában azzal a kérdéssel fordulnak a kriminalisztikai szövegnyelvészekhez, hogy segítsenek nekik szűkíteni a lehetséges gyanúsítottak körét, vagyis az inkriminált szöveg(ek) alapján írjanak körül egy olyan csoportot, amelyből az elkövető származik.<br />
A szerzőségvizsgálatok másik módszere az összehasonlító vizsgálat. Ebben az esetben a nyelvészszakértő az inkriminált szöveget veti össze a gyanúsítottól származó szöveggel. Ez az eljárás már elsősorban a bírósági tárgyalás keretében fontos.
==Kriminalisztikai fonetika==
{{Bővebben|Kriminalisztikai fonetika}}<br />
A kriminalisztikai fonetika feladata a beszélő személy azonosítása vagy a lehetséges beszélők közül való kizárása. Az akusztikai-fonetikai elemzést nehezíti, hogy a beszélő személy szándékosan törekszik arra, hogy a hangját ne lehessen felismerni, továbbá, hogy az inkriminált hanganyagok gyakran igen rövidek, és a felvételek zajos körülmények között készültek. Továbbá a technika is néha a fonetikusok ellen dolgozik, hiszen a különböző technikákkal készült felvételek mind levágnak valamennyit a hangzó beszéd frekvenciatartományából.
==A nyelvi bizonyítékok vizsgálata==
Az igazságügyi nyelvészetben a nyelvi bizonyítékok lehetnek hangzó nyelviek és írásosak, ezek alapján az első esetben beszélő személyről, a második esetben fogalmazó/szerzőről<ref>A kettő elkülönítése azért fontos, mert két személy nem minden esetben azonos.</ref> beszélünk. Az elemzések célja az alábbi öt pontban foglalható össze:
* Beszélő személy profilalkotása
* Fogalmazó/szerző profilalkotása
* Beszélő személy azonosítása
* Fogalmazó/szerző azonosítása
* [[Diskurzuselemzés]]
==Jegyzetek==
{{jegyzetek}}
==Ajánlott irodalom==
* A nyelvész szerepe a kriminalisztikában – A VII. Országos Kriminalisztikai Tanácskozás előadásai. 1975
* Juhász Valéria, Egy internetes honlap, az iwiw szegedi felhasználóinak szociolingvisztikai vizsgálata, különös tekintettel a nemre és a korra, Modern Nyelvoktatás 2008:1–2, 61–75.
* Koppel, Moshe–Argamon, Shlomo–Shimoni, Anat Rachel, Automatically Categorizing Written Texts by Author Gender, Literary and Linguistic Computing, 2002(17):4, 401–412.
* Nagy Ferenc, Kriminalisztikai szövegnyelvészet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980.
* Nagy Ferenc–Szakácsné Farkas Judit–Vágóné MIKLÓS Ilona, Nőies és férfias szövegsajátosságok = Szathmári István (szerk.), Tanulmányok a mai magyar nyelv szövegtana köréből, Tankönyvkiadó, Budapest, 1983, 239–248.
* Nagy Levente, Hálózatok a nyelvi profilalkotásban = Balaskó Mária–Balázs Géza–Kovács László (szerk.), Hálózatkutatás – Hálózatok a társadalomban és a nyelvben, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2010, 156–165.
* Szakácsné Farkas Judit–Vágó Jánosné, A kriminalisztikai nyelvész szakértő munkája, Belügyi Szemle, 1988(26):4, 93–95.
* Coulthard, Malcolm–Johnson, Alison, The Routledge Handbook of Forensic Linguistics, Routledge, New York, 2010.
==Kapcsolódó szócikkek==
[[idiolektus]]
[[kriminalisztika]]
[[kriminalisztikai fonetika]]
[[szociolingvisztika]]
| |||