„Álom” változatai közötti eltérés

[[Rudolf Steiner]] szerint az álmokban jellemzően nem az álomképek a lényegesek, hanem az [[érzés]]ek és a hangulatok. Ő is úgy látta, hogy a képek és érzések az elmúlt napok reminiszcenciái, pontosabban a néhány napos emlékek régebbi emlékképzeteket is előhoznak. Az álmok többnyire szimbolikusan formában és kaotikusan jelennek meg. Szerinte az álmokban az érzések váltják ki a képeket, ezért annak az álomfejtésnek nincs sok megismerési értéke, amely pusztán a képek alapján próbál magyarázatot keresni. (De az álmok érzések alapján történő megismerése sem bír nagy jelentőséggel, ha az ember nem képes érzéseire magasabb szempontból rátekinteni, lásd: [[tudatállapotok]].) Ráadásul az álmok jelképrendszerében a kollektív hasonlóságok ellenére egyéni különbségek is vannak. Ugyanaz az érzés – például egy holnapi vizsgától való szorongás – egyénenként különböző szimbolikába öltözhet. Még egyazon személy esetén is napról napra változhat a szorongást kifejező álomtörténés.

Steiner szerint az álmok úgy jönnek létre, hogy vagy a [[Test (antropozófia)|testtestbe]]be merülő, felébredésben lévő [[lélek]], vagy a testből kiemelkedő (elalvó) lélek érzései a test áramló életfolyamataival való gyenge kapcsolatakor az áramló életben tárolt [[emlék]]képzetekkel kapcsolatba lépnek és e képekbe öltöznek. Lásd: [[emlékezet]]. Az érzéseket képek, képzetek jelenítik meg és ezáltal legalább félig vagyis homályosan tudatossá válhatnak. Mivel azonban a gondolkodás rendező ereje nem jut érvényre az érzések által koreografált álomtörténetben, ezért az álom többnyire kaotikus marad. Megfigyelhető, hogy az álmok kaotikussága csökkenthető, ha a gondolkodás erejét képesek vagyunk az álmokba is bevinni. Ennek további következménye lehet a [[tudatos álmodás]], majd a [[tudatfolytonosság]] elérése és olyan magasabb [[tudatállapotok]] elérése, amelyekből az [[antropozófia]] is született.

[[fa:رؤیارویا]]