„Ennio Morricone” változatai közötti eltérés

 

[[1989]]-ben [[Brian DePalma]] rendező csaknem sokkot kapott, mikor meghallotta ''[[A háború áldozatai]] ''(Casualties of War) zenéjét. Az ok az volt, hogy hallani sem akart a pánsípok használatáról, nem hogy arról, hogy az egész téma azon alapuljon. Viszont a film alatt mindez rendkívül hatásos volt, ezért a rendező csakhamar megbékélt a gondolattal.

<br />[[1980]] után számos filmes felkérést elutasított. Egyik oka az volt, hogy filmzenéi miatt a többi oldala elhomályosult. Az amerikai felkéréseket viszont nem ezért utasította el, hanem mert általában annyit kapott volna, mint a leggyengébb ottani zeneszerző, és ezt méltóságon alulinak tartotta. [[1986]]-ban ''[[A misszió]]'' (Mission) zenéjének megírása után gázsija azonban az egekbe ugrott, és ő is visszatérhetett a külföldi piacra. Ennek a filmnek a zenéjét először elutasította, aminek oka az volt, hogy túl erősnek találta a képsorokat ahhoz, hogy vele egyenrangú zene születhessen. Végül azonban annyira magával ragadta a film, hogy elvállalta, és hatalmas sikert aratott vele. Oscar-díjra is jelölték, de sajnálatos módon nem ítélték neki.