„László nápolyi király” változatai közötti eltérés

Orbán pápa 1389. évi halálával Piero Tomacelli került a pápai székbe [[IX. Bonifác pápa|IX. Bonifác]] néven, akinek megválasztása László ügyének előmozdítását eredményezte. Az új pápa a francia királyra támaszkodó VII. Kelemennel szemben egy erős, nápolyi királyságban látta céljai – a pápai államban való rendteremtés és az egyházszakadás megszüntetése – megvalósításának fő támaszát.<ref name="Nápolyi László 1."/><ref name="Nápolyi László 2."/> A két trónkövetelő a céljai megvalósításához szükséges anyagi hátteret – az anyakirálynék által irányított – előnyös házasságkötésekkel igyekezett elérni. László számára anyja a gazdag Manfredi Chiaramonte – [[Szicília]] szigetének kormányzója – leányát szemelte ki feleségül. A házasságot az ellenpárt oly módon igyekezett megakadályozni, hogy Manfredi leányát II. Lajos számára is megkérték. A vetélkedésből László került ki győztesen, Konstancia 4 gálya kíséretében 1389. szeptember elején indult Gaetába.<ref name="Nápolyi László 1."/>

 

 

Az új pápa Margit hódolatát elfogadva 1390 tavaszán megbízta a firenzei [[Angelo Acciaiuoli]] bíboros-legátust László Szicília, Jeruzsálem és Magyarország királyává történő megkoronázásával. A koronázás 1390. május 29-én Gaetában történt, a pápa László gyámjául anyja mellé Acciaiuoli bíborost rendelte – Kelemen pápa válaszul még ez év végén II. Lajost szintén megkoronázta.<ref name="Nápolyi László 2."/> A koronázást követően a 13 éves II. Lajos Nápolyba indult. A viharba került flottával szerencsésen Nápolyba érkező Lajos számára az őt támogató bárók 1000 embert és 10 hajót ajánlottak fel. László ellen – ezzel közel azonos időben – egy sikertelen merényletet követtek el.<ref name="Nápolyi László 1."/> A nápolyi erődök egymás után hódoltak meg Lajosnak, de a pénzhiány és a nápolyi bárók magatartása – Bonifác pápa fellépésére a jelentősebb bárók Lászlóhoz csatlakoztak – miatt a kezdeti lendület megtört. László kitartó, 8 éven át tavaszonként megújuló hadjáratainak eredményeként fokozatosan, lépésről lépésre szorította ki az ellenséget a királyság területéről. A hadjáratokhoz szükséges pénz felesége hozományából, valamint a pápa és a bíborosok adományából származott. Első személyes hadba szállása 1393-ban Gaetában, nagy pompával és fényes külsőségek között történt.<ref name="Nápolyi László 7."> {{cite journal | last=Cutolo | first=Alessandro | title=Durazzoi László nápolyi király (Jellemrajz) | journal=Századok | year=1929}}</ref><ref name="Nápolyi László 2."/>

A Csehországban tartózkodó Zsigmondot a kormányzó - Albert osztrák herceg – a lázadás elfojtása érdekében haza hívta, de Zsigmond csak Garai Miklós személyes megkeresésére kezdett intézkedni. Július második felében indult el seregével a magyar határ felé, magyarországi híveinek csapataival július 24-én Pozsony környékén egyesült majd seregét három részre osztva indította meg a támadást László párthívei ellen.<ref name="Nápolyi László 5."/><ref name="Nápolyi László 6."/>

 

 

A magyar főurak Zárába érkezését követő egyeztetések után Lászlót 1403. augusztus 5-én a [[Szent Krizogon]]-templomban, a pápai legátus által megáldott alkalmi koronával Magyarország királyává koronázták. A koronázást valószínűleg az esztergomi érsek végezte, a kalocsai érsek, több püspök – győri, veszprémi és zágrábi – a Zsigmond által letett nádor és más főurak jelenlétében.<ref name="Nápolyi László 2."/><ref name="Nápolyi László 1."/>

 

=== Itália egyesítésére irányuló harcai ===

László Róma birtokában haladéktalanul nagyravágyó tervei – Itália egyesítése, a császári méltóság megszerzése – megvalósításához látott. A hadviselését főként a [[zsoldos]] seregek igénybevételére alapozta. A század elejének neves itáliai zsoldosvezérei – [[Sforza Attendolo]] , [[Braccio da Montone]] , [[Paolo Orsini]] mind megfordultak szolgálatában. A nem pártokhoz kötődő, hanem a mindig többet ígérők szolgálatába álló vezérek köpönyegforgatásával jellemezhető – László szerint Itália közjava érdekében folytatott – háborúnak csak László 1414. évi halála vetett véget. Jelmondata - ''" Szegény király vagyok, barátja a katonáknak, védője a népnek, üldözője a zsarnokoknak "'' - és apjától örökölt hadvezéri képessége katonái körében népszerűvé tette.<ref name="Nápolyi László 7."/>