„Adónisz” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: tl:Adonis |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Bión –> Bión (költő) |
||
8. sor:
Az '''[[Adónia ünnepe|Adónia ünnepét]]''' ehhez a mítoszhoz kötötték, és főleg az asszonyok ülték meg nagy áhítattal. Megsiratták a holtat és ujjongva fogadták a megtalált élőt: már ókori magyarázók számára kézenfekvő volt itt a természet őszi halálára és tavaszi újjászületésére gondolni. Kultusza igen népszerű volt az i.e. 5. századi [[Athén]]ban, de tisztelték [[Kis-Ázsia|Kis-Ázsiában]], [[Egyiptom]]ban és [[Római Birodalom|Rómában]] is.
Adonisz tisztelete az [[i. e. 7. század]]tól mutatható ki; egyik legkorábbi fennmaradt említése [[Szapphó]] egyik verstöredékében olvasható. [[Ovidius]] például „Átváltozások" című munkájában írja le [[Venus]] és Adónisz szerelmét, az epizódba beillesztve [[Atalanté|Atalanta]] történetét is. A halott Adónisz siratásáról szól [[Bión (költő)|Bión]] egy költeménye. Bión költeménye szerint vörös rózsák sarjadtak Aphrodité könnyeiből, amelyeket a halott ifjú felett hullatott. [[Alexandria|Alexandriában]] szeptemberben tartották az Adónisznak szentelt ünnepségeket; ezekről szól [[Theokritosz (költő)|Theokritosz]] egyik idillje. Ugyanebben az időben az [[etruszkok]]nál egy [[Atuni]] nevű istent tiszteltek, aki [[Turan]] társa volt. Turan Aphrodité megfelelője és a [[lüdök|lüd]] Turannuval azonos – ezidőben az egész Mediterráneumban hasonló istenségek kultusza terjedt Itáliától Görögországon és Kisázsián át a Közel-Keletig.
[[William Shakespeare]] „Venus és Adonis" című költeményében az ifjú Adónisz makacsul kitér az istennő szerelme elől, és végül valósággal belemenekül a végzetes vadkanvadászatba. A tragikus vég ellenére a mű több helyen is Shakespeare vígjátékait idézi.
| |||