„Szentimentalizmus” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló Címke: HTML-sortörés |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
{{átdolgoz}}
A '''szentimentalizmus''' a [[17. század|17.]]–[[18. század]]i [[felvilágosodás]] révén jelent meg az irodalomban. A szentimentalizmus jellemzően líra műnemére volt erőteljes hatással, hiszen az érzelmeket, ahogy az irányzat elnevezése mutatja (latinul: ''sensus'', azaz érzés, érzelem), ez tudta a legjobban kifejezni. Ugyanakkor mind a világirodalomban, mind a magyar irodalomban az epikában jelentek meg a legjelentősebb, legnagyobb hatást kiváltó művek (Goethe: Az ifjú Werther szenvedései, Rousseau: Az új Héloïse <br />.
A magyar irodalomban a 18. század végén jelent meg. Olyan neves költőink alkottak ebben a stílusirányzatban, mint [[Csokonai Vitéz Mihály]], [[Berzsenyi Dániel]] vagy éppen az akkori irodalom vezéregyénisége, [[Kazinczy Ferenc]].
Külön helyet érdemel a magyar szentimentalista irodalomban Kármán József Fanni hagyományai című napló- és levélregénye, amely formai tekintetben is követi a fent említett két regényt.
Az irodalmárok ezt a stílust csak úgy emlegetik, hogy az érzékenység kultusza.
A [[klasszicizmus]] mellett, amely főleg a [[racionalizmus]] alapjain bontakozott ki, a 18. században kialakult egy másik, a klasszicizmustól távolodó, a romantika felé közeledő irányzat, a szentimentalizmus, mely az irodalmon kívül más művészeti ágakban nemigen jelentkezett.
|