„Igazságügyi nyelvészet” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
26. sor:
==Kriminalisztikai szövegnyelvészet==
A kriminalisztikai szövegnyelvészet inkriminált szövegeket (szöveges, írott, általában köznyelvi produktumokat) vizsgál, melyek a legtöbb esetben valamilyen beszédaktushoz köthetők, de írásos formájúak. Ilyen lehet a névtelen levelek altípusai, mint a fenyegető levél, zsaroló levél, kéretlen rajongólevél stb. (De vizsgálat tárgyát képezheti aláírt levél is, melynek esetében kétely merül fel az író személyével kapcsolatban, pl. búcsúlevélnél.) Napjainkban azonban az internet megjelenésével a levélírók is felfedezték az új technikákat: egyrészt már nem kell kézzel írniuk, ezáltal jobban el tudnak rejtőzni (és a [[kriminalisztikai grafológia]] is csődöt mond), másrészt számos új lehetőségük lett a szövegek eljuttatására és anonimitásuk megőrzésére. Az új technikák a bűnözők előtt is új tereket nyitottak meg: a névtelen levelek küldhetők
A kriminalisztika szövegnyelvészet által vizsgált műfajok közé tartoznak még a vallomások<ref>A rendőrségi, illetve a bírósági vallomások lejegyzett változatainak, a jegyzőkönyveknek fontos kriminalisztikai nyelvészeti aspektusai is vannak, mivel nem szó szerinti lejegyzés történik, ezért különösen fontos, hogy mi és hogyan kerül lejegyzésre.</ref> is. <br />
A kriminalisztikai nyelvészszakértő munkája két részre osztható: egyrészt a nyomozószerveket segíteni azzal, hogy az inkriminált szöveg szerzőjéről bizonyos információkat állapít meg az inkriminált szöveg alapján; másrészt a bizonyító eljárás során felkérhetik összehasonlító elemezésre, hogy vesse össze az inkriminált szöveg és a gyanúsított írását<ref>Szakácsné Farkas Judit–Vágó Jánosné, A kriminalisztikai nyelvész szakértő munkája, Belügyi Szemle, 1988(26):4, 93–95.</ref>.
32. sor:
===Szerzőségvizsgálat===
Az írásbeli nyelvi bizonyítékok nyelvészeti módszerekkel történő elemzését a szakirodalom ''igazságügyi stilisztiká''nak és ''stilometriá''nak is nevezi. A kriminalisztikai szövegnyelvészet elsődleges feladata a szerzőségvizsgálat, vagyis egyrészt, hogy ki írta a kérdéses szöveget, másrészt hogy származhat-e a szöveg a gyanúsítottól. A szerzőségvizsgálatok nemcsak igazságügyi szempontból fontosak, hanem más tudományterületek is alkalmazzák módszertanukban, például az irodalomtörténet-kutatók vagy a [[plágium|plagizálást]] ellenőrző személyek.<br />
A szerzőségvizsgálatok módszere a [[nyelvi profilalkotás]]. Egy személy nyelvi profilja azért alkotható meg, mert mindenki „kicsit másképp használja a nyelvet”, vagyis a szövegtől el lehet különíteni a szerző [[idiolektus|idiolektusát]], profilt alkotni róla ezen jegyek és azon jegyek alapján,
A munka nehézségét adja, hogy az inkriminált szövegek általában igen rövidek, másrészt a bűnelkövető célja az, hogy ne lehessen felfedni kilétét, ezért manipulálni igyekszik a szöveget. A manipulálás azonban felfedhető, mivel a bűnelkövető csak bizonyos nyelvhasználati jegyeket képes torzítani, számosat – melyek egyedileg jellemzők – nem képes manipulálni, mivel a nyelvhasználata nem tudatos. Például ronthatja valaki a helyesírását, hogy iskolázatlanabbnak véljék, de egyrészt hosszabb szöveg esetében kizökkenhet ebből a tudatos torzításból, másrészt a műveltség más nyelvhasználati jegyben is megmutatkozik, nemcsak a helyesírásban.
| |||