„Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
7. sor:
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, rövidítve EMKE (egyes források szerint a név '''Erdélyrészi''' volt)<ref>Balás Gábor (szerk.): ''A székely művelődés évszázadai'', Panoráma Kiadó, 1988. ISBN 9632433459</ref> 1885. április 12-én alakult Kolozsvár központtal az 1861 óta működő nagyszebeni [[Asociația Transilvană pentru Literatura Română și Cultura Poporului Român|ASTRA]] (Asociațiunea Transilvană pentru Literatura Română și Cultura Poporului Român), az erdélyi románság művelődési szervezete mintájára, társadalmi összefogás révén, az erdélyi magyarság közművelődésének és népjólétének fejlesztése céljából. Az [[első világháború]]ig alapító és rendes tagjainak száma mintegy húszezerre gyarapodott, tevékenysége 16 vármegyére terjedt ki. Működésének első három évtizedében 268 népiskolát, 77 óvodát, árvaházat, [[Algyógy]]on földművesiskolát, 214 nép- és 24 katonai könyvtárat tartott fönn; 431 községben 12 ezer írástudatlant oktatott, olvasó- és dalosköri, ifjúságnevelő mozgalmat indított. Ipar- és földbirtokpolitikai szerepet is vállalt: elsőként hozott létre Erdélyben ipari, fogyasztási és hitelszövetkezeteket. Mintegy 80 irodalmi, történelmi, tudományos ismeretet terjesztő kiadványa közül az erdélyi ''Úti-kalauz'' ([[Sándor József (politikus)|Sándor József]] és [[Merza Gyula]] szerkesztésében, 1891) és a négyféle kiadásban 19 000 példányban terjesztett ''EMKE-daloskönyv'' (összeállította Deák Gerő, 1892-1904) volt a legnépszerűbb. A helyi ipar fejlesztése érdekében nemzetiségi különbségtevés nélkül tevékenykedett.
 
Az EMKE közadakozásból gyűlt vagyona az első világháború után a [[hadikölcsön]] s földbirtokainak az agrárreform javára történt kisajátítása következtében elveszett. Bár jogi személyiségét a tőkés-földesúri Romániában újra megszerezte, egy évtizedig alapszabályait nem hagyták jóvá, így tevékenysége szűk körre korlátozódott, az [[1930-as évek]]től viszont működése gazdagabban bontakozott ki. Évtizedeken át vezetője [[Sándor József (politikus)|Sándor József]], az [[Országos Magyar Párt]] (OMP) bukaresti szenátora. Az 1941-es március 15-i kolozsvári ünnepséget, ahol tüntetés zajlott le a hitleristanemzetiszocialista háborús politika és terjeszkedés ellen, az EMKE hagyományos kereteiben népművelő szerepet vállaló munkásértelmiségi csoport ([[Balogh Edgár]], [[Jordáky Lajos]], [[Józsa Béla]], [[Nagy István (író)|Nagy István]]) szervezte. Az itt demokrata szellemű beszédet mondó Sándor Józsefet egy szervezett jobboldali támadás rövidesen leszorította az élről, s az EMKE demokratikus újjászervezésére csak 1944 végén került sor. Sándor József újjáválasztott elnök mellett a főtitkári tisztet [[Kiss Jenő (költő)|Kiss Jenő]] vállalta, s az új EMKE megkezdte népszerű könyvek kiadását: többek közt 1945-ben Nagy István ''Özönvíz előtt'' című drámáját, [[Bözödi György]] ''Erdély szabadságharca'' című 1848-49-es irat-, levél- és cikkgyűjteményét (Balogh Edgár előszavával) és Műkedvelők színháza cím alatt [[Csokonai Vitéz Mihály|Csokonai]], [[Szemere György]], [[Móricz Zsigmond|Móricz]], [[Tömörkény István|Tömörkény]] és [[Tamási Áron|Tamási]] egy-egy egyfelvonásosát. Az EMKE ügykörét 1946-ban a [[Magyar Népi Szövetség]] (MNSZ) közművelődési osztálya, majd a művelődés szocialista állami szervei vették át.
 
== 1989 december után ==