„Vix-jegyzék” változatai közötti eltérés

a
Bottal végzett egyértelműsítés: Magyar Köztársaság –> Első magyar köztársaság
a (Bottal végzett egyértelműsítés: Magyar Köztársaság –> Első magyar köztársaság)
 
== Közvetlen előzményei ==
Az [[1918]]. [[november 13.|november 13]]-án aláírt [[belgrádi katonai konvenció]] rögzítette a harcoló felek közötti [[demarkációs vonal]]at. Ennek értelmében a [[magyar kormány]] köteles volt visszavonni csapatait a [[Nagy-Szamos]] felső folyása–[[Beszterce]]–[[Marosludas|Maros]] (falu)–a [[Maros]] folyó vonala a [[Tisza|Tiszával]] való összefolyásáig–[[Szabadka]]–[[Baja]]–[[Pécs]] (e városokban nem tartózkodnak magyar egységek)–a [[Dráva]] folyása [[Horvát-Szlavónország|Szlavónia-Horvátország]] határáig húzódó vonaltól északra. A döntéssel elégedetlen [[kisantant]] hatalmak kezdettől fogva megsértették a fegyverszüneti egyezményben rögzítetteket és lépték át a demarkációs vonalat, vagy hatoltak be a konvenció által nem rögzített magyar területekre. A [[Románia|Román Királyság]] – [[Henri Mathias Berthelot|Berthelot]]<ref>Henri Mathias Berthelot (1861-1931), francia tábornok, a Havasalföldön állomásozó Dunai Hadsereg parancsnoka, egyszersmind a bukaresti francia misszió vezetője; 1916-17-ben már egy 1150 fős romániai francia katonai misszió vezetője, a román hadsereg átszervezője, később is a "román ügy" elkötelezett szószólója.</ref> francia tábornok hathatós közreműködésével – újabb és újabb területeket követelt, s szállt meg, többnyire kész helyzet elé állítva a szövetséges parancsnokságot, a párizsi békekonferencia diplomatáit, valamint a [[Első magyar köztársaság|Magyar Köztársaság]] vezetőit.<ref>{{Hiv-web|url=http://www.c3.hu/scripta/buksz/97/01/borhi.htm |cím=Könyvszemle |szerző=Borhi László |év=1997 |hónap=január |munka= Documents diplomatiques français sur l'histoire du Bassin des Carpates 1918-1932 vol. I–II. |kiadó=BUKSZ |nyelv=magyar |elérés=20090727}}</ref> Január közepén a román hadsereg bevonult [[Nagybánya|Nagybányára]], [[Zsibó]]ra, [[Bánffyhunyad]]ra, [[Zilah]]ra és [[Máramarossziget]]re. Az előrenyomulás végül is január végén a Máramarossziget–Nagybánya–Zilah–[[Csucsa]]–[[Zám]] vonalon megakadt, részben a növekvő magyar katonai ellenállás, részben Berthelot hatáskörének korlátozása miatt, megtiltva a kialakult status quo további önkényes megbolygatását.<ref>{{cite book |author= |authorlink= |title=Magyarország története 8/1 1918-1919 |chapter=A soknemzetiségű Magyarország felbomlása |publisher=Akadémiai Kiadó |year=1983 |id= ISBN 963-05-3324-3 |pages= 118}}</ref>
 
Politikai téren, a területszerzés bebiztosítása érdekében, a [[Románia|románok]] folytatták erős [[bolsevik]]- és [[Magyarellenesség|magyarellenes]] propagandájukat, mely kihatott a párizsi békekonferencia döntéseire. 1919. február közepén a békekonferencia albizottsága javaslatot tett egy, a román és a magyar hadsereget szétválasztó semleges övezet létrehozására. A tervet a Tízek Tanácsa<ref>Az [[1919]]. [[január 18.|január 18]]-án [[Versailles]]-ban megnyitott békekonferencián vezető szerepet játszott testület, amelybe, az öt nagyhatalom, az [[USA]], [[Nagy-Britannia]], [[Franciaország]], [[Olaszország]] kormányfői és külügyminiszterei, valamint [[Japán]] két külügyi tisztviselője foglaltak helyet.</ref> [[február 26.|február 26]]-án jóváhagyta. A határozat igazodott ahhoz a francia elképzeléshez, hogy az „orosz kérdés” megoldása, azaz az [[1917-es októberi orosz forradalom|orosz bolsevik forradalom]] elszigetelése érdekében mind politikai, mind katonai téren támogatni kell a két antantbarát [[Kelet-Közép-Európa|kelet-közép-európai]] országot, [[Lengyelország]]ot és [[Románia|Romániát]].
117 228

szerkesztés