„Koszmosz műholdak” változatai közötti eltérés

'''Koszmosz műholdak''' ([[orosz ábécé|cirill betűkkel]]: ''Космос)'' különféle célú műholdakból álló [[Szovjetunió|szovjet]], majd [[Oroszország|orosz]] [[műhold|műhold-sorozat]]. A sorozat első műholdját 1962-ben indították. A sorozatban folyamatosan növekedett a felbocsátott űreszközök száma, [[1970]]-től évente átlagban {{szám|70}}-{{szám|80}} indítást hajtottak végre. 2007-ig több mint {{szám|2400}} műholdat indítottak Koszmosz elnevezéssel. A sorozat műholdjai között katonai és polgári célú műholdak egyaránt voltak. A szovjet katonai célú műholdak – pl. [[Zenyit felderítű műhold]]ak – többségét Koszmosz néven indították.

Egyes kutatási célú műholdak, pl. a [[Metyeor]] és a [[Boi]] műholdaknál, valamint egyéb űreszközök kísérleti példányainál szintén használátk a Koszmosz-sorozatjelzést. A Koszmosz műholdakat a [[Bajkonuri űrrepülőtér|bajkonuri]] és a [[pleszecki űrrepülőtér]]ről, valamint az 1980-as évek végéig a [[Kapusztyin Jar-i rakétakísérleti lőtér]]ről indították. A műholdak pályamagassága {{szám|150}} kilométertől több tízezer kilométerig terjedt. Az indításokhoz különböző hordozórakétákat alkalmaztak. Leggyakrabban a [[Koszmosz hordozórakéta|Koszmosz hordozórakétát]] használták. A holdak tömege néhány kilogrammtól több tonnáig terjedt.

A ''Kozmosz–programKoszmosz–program'' holdjainak legnagyobb része felépítésüket, szerkezetüket és alapvető fedélzeti rendszereiket tekintve egységesített, szabványosított. Ez lehetővé tette a tudományos berendezések elhelyezését. A szabványosított műholdak műszertartálya két végén félgömbökkel lezárt henger. A henger palástján helyezték el az érzékelő műszereket és a kommunikációs antennákat. A henger első felébe helyezték el a tudományos készülékeket (programvezérlő, adatrögzítő, telemetria), a hátsó félgömbben az energiaforrás volt. Az egyenletes belső hőmérsékletet cirkuláló gáz ([[nitrogén]]) biztosította.