„Dzseras” változatai közötti eltérés

A mai Dzserast, az ókori Gerasza városát az i. e. 4 században alapították egy olyan területen, amely már az [[újkőkor]]ban, majd később a [[bronzkor]]ban is lakott volt. A régészeti feltárások során az [[i. e. 2500]] és az [[i. e. 700]] közötti időszakból tártak fel leleteket.<ref name="Opcit|n=Jerash|o=3">{{Opcit|n=Jerash|o=3}}</ref> Később [[III. Alexandrosz makedón király|Nagy Sándor]] korában, [[i. e. 332]]-ben háborús veteránok telepedtek le a területen<ref name="Opcit|n=Jerash|o=3"/> amely földrajzi helyzetének köszönhetően és komoly stratégiai fontossága<ref name="Opcit|n=Jerash|o=3"/> miatt a környék legnagyobb<ref name="Opcit|n=Jordánia|o=69">{{Opcit|n=Jordánia|o=69}}</ref> településévé vált. Az [[i. e. 2. század]]ban, a [[Szeleukidák]] korában [[IV. Antiokhosz]] úgy döntött, hogy egy tipikus görög metropolisszá fejleszti a várost. Ekkor a település, amelyet egy patak kétfelé osztott „Antiokhia el-Khriszoroasz” az „Arany-folyó melletti Antiokhia” néven vált ismertté.<ref name="Opcit|n=Jordánia|o=69"/> Geraszát [[i. e. 84]]-ben [[Alexandrosz Janneosz]] hódította meg. A római [[Pompeius]] [[i. e. 63]]-ban korlátozottan visszaadta a város függetlenségét, amely a Dekapolisz (Tíz város) szövetség tagjaként virágkorát élte. Napjainkban is látható épületeinek nagy része ebből a korból származik, templomok, színházak épültek és létrejött a híres ovális tér, amely a kutatók szerint a város fóruma lehetett. Az építkezéseket a szíriai és a [[nabateus]] városokkal folytatott kereskedelem hasznából finanszírozták. A várost a történetíró [[Iosephus Flavius]] is megemlíti, leírása szerint az ókori Philadelphia (a mai Amman) városának kincseit Geraszában őrizték a Zeusz-templomban.<ref name="Opcit|n=Jerash|o=3"/> Gerasza nabateus befolyás alatt állt i. sz. [[106]]-ig, amikor [[Traianus]] császár Arabia [[provincia]] létrehozásával a [[Római Birodalom]]hoz csatolta a területet. Hadrianus császár i. sz. [[130]] körül meglátogatta a várost, és ez az esemény újabb monumentális épületek létrejöttét eredményezte. A város virágkora az i. sz. [[3. század]]ig tartott, amikor [[217]]-ben [[Caracalla]] császár [[Palmüra|Palmürával]] együtt kolónia rangra emelte. Lakosai magas életszínvonalon éltek és azonos jogokat élveztek mint a római polgárok. Gerasza legnagyobb kiterjedése idején lakosainak száma 20 000 körül lehetett, akik közül legtöbben [[Ógörög nyelv|görögül]] beszéltek, de hivatalos ügyeik intézére a [[latin nyelv]]et használták.<ref>{{Opcit|n= Jordan, History, arts and ruins |o=29}}</ref> Gerasza hanyatlásának fő oka a kereskedelmi utvonalak áthelyeződése és a Római Birodalommal szembeszegülő Palmüra bukása volt.<ref name="Opcit|n=Jordánia|o=69"/>.A 4. században politikai, gazdasági és vallási krízis gyorsította a hanyatlást. A problémák egy része megoldódott amikor [[I. Constantinus római császár|Constantinus]] császár [[324]]-ben a birodalom hivatalos vallásává nyilvánította a [[kereszténység]]et.<ref name="Opcit|n=Jerash|o=4">{{Opcit|n=Jerash|o=4}}</ref> A Szeleukiában [[359]]-ben tartott [[zsinat]]on Exersius, a 451-ben tartott [[Khalkédóni zsinat]]on Plancus püspök képviselte a várost.<ref name="Opcit|n=Jerash|o=4"/> A [[Bizánci birodalom|bizánci]] uralom alatt az [[5. század|5.]] és a [[6. század]]ban számos római kori [[templom]]ot lebontottak vagy átalakítottak, amelyek helyére keresztény templomokat emeltek. Az ásatások során eddig 14 bizánci korból származó templomot tártak fel, melyek közül a legszebbek [[I. Justinianus bizánci császár|Justinianus]] ([[527]]-[[565]]) korából származnak. Ezeket az épületeket márvánnyal és mozaikokkal díszítették. Később a [[Perzsák|perzsa]] [[Szászánidák]] ([[614]]-ben) majd az [[arabok]] ([[638]]-ban) foglalták el a várost. A harcok során Gerasza épületei súlyosan megrongálódtak, a pusztítást ezenkívül sorozatos [[földrengés]]ek is fokozták. Lakott területe az eredeti méretéhez képest a negyedére zsugorodott. A római és bizánci korból származó romok közé kisméretű épületeket emeltek, köztük egy [[mecset]]et is. A fórum nyugati oldalán az ásatások során a 8. századból származó, mozaikpadlókkal díszített épületetmaradványokat tártak fel. A [[12. század]]ban [[Türoszi Vilmos]] történetíró leírása szerint majdnem lakatlan volt leszámítva, hogy [[Damaszkusz]] kormányzója az Artemisz-templomot erőddé alakíttatta, hogy így védekezzen a keresztes lovagok támadása ellen, akik azonban [[II. Balduin jeruzsálemi király|II. Balduin]] jeruzsálemi király uralkodása alatt ([[1118]]-[[1131]]) meghódították a területet.<ref name="Opcit|n=Jerash|o=4"/> Később Gerasza teljesen elnéptelenedett, és csak [[1886]]-ban, az [[oszmán]] korban telepedtek le [[cserkeszek]] az elhagyott városba. A romváros régészeti feltárása [[1925]]-ben kezdődött meg angol, amerikai, francia és olasz intézetek közreműködésével<ref name="Opcit|n=Jerash|o=3"/>, és jelenleg is tart.<ref name="Opcit|n=Jordánia|o=69"/> Napjainkra Dzseras jelentős turisztikai célponttá vált, jelenleg Jordánia második leglátogatottabb romvárosa Petra után.