„Asztalos (foglalkozás)” változatai közötti eltérés

Ehhez az idézethez, és a [[szerszám]]ok fejlődéséhez meg kell jegyezni, hogy az említett faragószék talán a jelenleg ismert vonószék és a gyalupad közös őse lehetett, a vonó[[kés]]t (kézvonót) pedig [[Erdély]]ben ma is [[Gyalu (szerszám)|gyalunak]] hívják. A véséssel, a fúrással, illetve a [[kapa]]szerű, rövid nyelű ([[kő]], -[[bronz]] vagy [[vas]]) eszközzel történő faragás a faművesség legősibb megmunkálási módjaihoz tartoznak, a [[fűrész]] és a legrégebbi gyalualakok pedig időszámításunk előttről ismertek a [[Földközi-tenger]]i és a keleti kultúrákban.

 

 

Egyik ága, a mintaasztalos az öntőmintát, a magszekrényt és a magot készíti. Az asztalos szakma másik közeli rokona pedig az a faesztergályos szakma, melynek egyes termékeit mint alapanyagot használ fel (pl. bútorlábak- és oszlopok, esztergált és kettévágott díszítések) ma egy asztalos vagy [[Restaurálás (festészet)|farestaurátor]].