„Asztalos (foglalkozás)” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Hkbot (vitalap | szerkesztései)
a Bottal végzett egyértelműsítés: Ács –> Ács (foglalkozás)
Hkbot (vitalap | szerkesztései)
a Bottal végzett egyértelműsítés: Kalapács –> Kalapács (szerszám)
8. sor:
Ehhez az idézethez, és a [[szerszám]]ok fejlődéséhez meg kell jegyezni, hogy az említett faragószék talán a jelenleg ismert vonószék és a gyalupad közös őse lehetett, a vonó[[kés]]t (kézvonót) pedig [[Erdély]]ben ma is [[Gyalu (szerszám)|gyalunak]] hívják. A véséssel, a fúrással, illetve a [[kapa]]szerű, rövid nyelű ([[kő]], -[[bronz]] vagy [[vas]]) eszközzel történő faragás a faművesség legősibb megmunkálási módjaihoz tartoznak, a [[fűrész]] és a legrégebbi gyalualakok pedig időszámításunk előttről ismertek a [[Földközi-tenger]]i és a keleti kultúrákban.
 
Szerszámai: a már előzőleg említetteken túl a ma ismert gyalupadot és [[pad]]ékeket, - a fa és vasfejű [[kalapácsKalapács (szerszám)|kalapácsot]]ot, a [[szeg]]kiemelőket és a [[harapófog]]ót, a fejsze-balta-szekerce- és bárdtípusokat, valamint a különböző gyalu-, fűrész- és furdancstípusok mellett a jelölő, a mérő, az [[ragasztó|enyvező]] és [[szorító]] eszközök sokféle típusát alkalmazzák.
 
Egyik ága, a mintaasztalos az öntőmintát, a magszekrényt és a magot készíti. Az asztalos szakma másik közeli rokona pedig az a faesztergályos szakma, melynek egyes termékeit mint alapanyagot használ fel (pl. bútorlábak- és oszlopok, esztergált és kettévágott díszítések) ma egy asztalos vagy [[Restaurálás (festészet)|farestaurátor]].