„Vistai András János” változatai közötti eltérés

címmel (Budapest, 1962); valamint a ''Romániai elbeszélők'' című kötet [[Belia György|Belia Györggyel]] közösen (Budapest, 1965). Az ő fordításában az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg [[Zaharia Stancu]] ''Bolond erdő'' című regénye (Budapest, 1968). Műfordításait közli a ''Körutazás'' címmel megjelent 1977-es antológia. Az 1990-es évek végén, fordítói pályájának alkonyán jelent meg tolmácsolásában [[Lucian Boia]] román történész ''Istorie și mit în conștiința românească''<ref group="m">Bukarest: Humanitas; 1997, 2000, 2002</ref> című 1997-ben megjelent munkája. A magyarra fordított kötet 1999-ben jelent meg ''Történelem és mítosz a román köztudatban'' címmel.

 

Helytörténeti és néprajztudományi munkásságának részeként a kezdetektől egészen élete végéig kiemelkedő helytörténeti adatgyűjtői tevékenységet végzett a [[Kalotaszeg]]gel és szűkebb szülőhelyével kapcsolatosan, ennek a kutatómunkának a felhasználásával született meg a ''Tekintő – erdélyi helynévkönyv'' címet viselő átfogó munkája, mely az erdélyi települések helynév- és tájnyelvtörténeti adattára. A kötet az interneten érhető el. 1993-ban nevét a ''Vistai'' előnévvel egészítette ki, ezzel is utalva szülőfalujára. 2006. február 25-én érte a halál egy [[bukarest]]i tömbház harmadik emeleti lakásában. Végakaratának eleget téve szülőfalujában, [[Magyarvista|Magyarvistán]] helyezték örök nyugalomra.