„Mágnesesrezonancia-képalkotás” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
a (r2.7.3) (Bot: következő hozzáadása: ml:എം.ആർ.ഐ. സ്കാൻ; kozmetikai változtatások)
Azonban ezzel a technikával az [[1970-es évek]]ig egyelőre csak “általános anyag vizsgálatra” volt használható a berendezés, mely az anyag szerkezeti részleteiről nem szolgált információval. 1971-ben Raymond Damadian in vitro MRI kísérletekkel kimutatták, hogy a rákos szövetek jól elkülöníthetőek az egészségesektől, az MRI paramétereik különbségének következtében (tumorok esetében hosszabb relaxációs időt mértek mint az egészséges szövetek esetében). Ezzel az MRI előfutárává vált és több más a technikával kapcsolatos szabadalmat jegyeznek a neve alatt.
 
1977-ben Damadiannek és munkatársainak sikerült szelet képet készíteniük egy [[ember]]i mellkasról. A vizsgálat során még az emberi [[Emberi test|testet]] mozgatták a felvétel készítés alatt, és így 10mm-es felbontást sikerült elérniük. A felvétel 4,5 óráig tartott.
 
A mágneses rezonancián alapuló képalkotásaikért Paul Lauterbur és Peter Mansfieldnek a Nobel-díjtestület 2003-ban megosztva ítélte oda az orvosi Nobel-díjat. Paul LauterburazLauterbur az MRI [[jel]]ek lokalizációját oldotta meg: homogén mágneses mező használata helyett különböző grádiensű mágneses tereket használtakhasznált. Így az atommagok annak megfelelően, hogy milyen mágneses grádensben helyezkednek el, más-más rezonancia frekvenciával jellemezhetőek, melyből visszakövetkeztethetnekvisszakövetkeztethető a helyzetükrehelyzetük. Ezzel a technikával már nem volt szükség a test mozgatására a felvétel készítéséhez.
 
A módszer érdekessége, hogy két [[víz]]zel töltött csövet használtákhasználtak először a kísérlet folyamán, így tehát az első MR-kép vízzel töltött csövekről készült. A módszert Lauterbur “zeugmatographynak” nevezte el, később a ma is jól ismert MRI, név vált elterjedtté. Peter Mansfield kutatásainak köszönhetően képessé váltaksikerült ezt az eljárást jelentősen felgyorsítani. EzekkelAz általa kidolgozott a technikákkal vált lehetővé az MRI és később az [[fMRI]] megalkotása, mely alapvetően tehát az NMR vizsgátlanak egytomográfiás módszere. Ami annyit tesz, hogy a CT-hez hasonlóan kétdimenziós szeletképek “gyors” sorozatát állítja elő. Melyekből [[matematika]]i elemzések sorozatán keresztül alkotják meg a jól ismert háromdimenziós MRI képet.
 
Az MRI a [[CT]]-vel szemben azonban több pozitív tulajdonsággal bír. Az MR ugyanis nemcsak transzverzálisan (mint a CT-esetében), hanem bármilyen tetszőleges síkban képes a képek előállítására. Emellett képes jobb kontrasztú képet adni a lágy szövetekről. A vizsgálatnak megfelelően különböző súlyozásokkal a vizsgálat szempontjaihoz igazított képet tud biztosítani.
Névtelen felhasználó