„Szung-dinasztia” változatai közötti eltérés

A korszak általános gazdasági, kereskedelmi virágzása kiterjedt a [[belvízi hajózás|folyami]] és tengeri kereskedelemre és [[vízi közlekedés|hajózásra]] is. A kor indiai nagyhatalmával, a tamil [[Csola-dinasztia|Csola Birodalom]]mal tengeri kapcsolatok alakultak ki. A feljegyzések szerint 1028-ban és 1077-ben indiai küldöttségek érkeztek az Északi {{kínai|Song|Szung}} császári udvarába.{{refhely|Hall 1985|23. oldal}} A Csola hatalmának hanyatlásával nagyobb tér nyílt a távolabbi kínai hajózás előtt is. A {{kínai|Song|Szung}}-kori Kínában építették a világ legkorszerűbb hajóit, amiket exportálni is tudtak.{{refhely|Polonyi 1988|58. oldal}} A kor leggyorsabban fejlődő tengeri kikötője {{kínai|[[Quanzhou]]|[[Csüancsou]]}} lett a mai {{kínai|[[Fucsien|Fujian]]|[[Fucsien]]}} tartományban, ahol az indiaiak mellett arabok, perzsák, közel-keleti zsidók és [[Asszír keleti egyház|nesztoriánus keresztények]] is élénk kereskedelmi tevékenységet folytattak. A helyi külkereskedelem túlnyomó része a [[iszlám|muzulmánok]] kezében volt.<ref>{{cite web|url=http://www.bbc.co.uk/religion/religions/islam/history/china_1.shtml |title=Islam in China|publisher=BBC|accessdate=2012-05-24}}</ref> A kikötői forgalom szabályozására a kínai kormányzat 1087-ben külön hivatalt hozott létre a városban. Ebben a multikulturális környezetben jó lehetőségeket kaptak a dinasztia külföldi származású alattvalói, mint például az arab vagy perzsa muzulmán származású {{kínai|Pu Shougeng|Pu Soukeng}}, aki 1250 és 1275 között a kantoni kereskedelmi hajózás császári biztosa volt.{{refhely|Needham 1986|IV. kötet 465. oldal}} {{kínai|Pu Shougeng|Pu Soukeng}} azzal nyerte el ezt a magas állást, hogy nagyban hozzájárult a kereskedelmet fojtogató kínai [[Kalózkodás|kalózok]] tevékenységének felszámolásához.{{refhely|Rossabi 1988|92. oldal}} Az állam tengerészeti hivatalok szerteágazó bürokratikus tevékenységet folytattak, megvizsgálták a beérkező árukat és vámot szedtek belőlük, intézték az állami monopólium alá tartozó termékek teljes forgalmát, engedélyeket adtak a többi áru kínai árusítására, ugyancsak az engedélyük volt szükséges a külföldi hajók számára a kikötők elhagyásához; emellett gondoskodtak a külföldi kereskedők elszállásolásáról, vendéglátásáról (és persze felügyeletükről).<ref>{{cite book |author= Toyohachi Fujita|title= Department of Maritime Trade and Trade Policies of the Song Dinasty|publisher= The Commercial Press|pages=122|year=1936}}</ref>