„Carrhaei csata” változatai közötti eltérés

|eredmény= Döntődöntő parthus győzelem

|erők1= 35 000{{szám|35000}} légiós <br /> 4000 lovas <br /> 4000 könnyűgyalogos

|erők2= 9000 lovasíjász <br /> 1000 [[kataphraktakataphraktosz|kataphrakt]]

|veszteségek1= 20 000{{szám|20000}} halott <br /> 10 000{{szám|10000}} [[hadifogoly]] <br /> 4000 sebesült

|veszteségek2= Nagyonnagyon csekély

A '''carrhaei csata''' nagy jelentőségű összecsapás volt [[Kri. e. 53]]-ban Carrhae város (a mai [[törökország]]i [[Harran]]) közelében a [[Római Köztársaság]] és a [[ParthusPártus Birodalom]] seregei között. Az ütközetben a [[ParthusokPártusok|parthuspártus]] [[Surena]] megsemmisítő vereséget mért a [[Marcus Licinius Crassus]] vezette római seregre. Maga Crassus is életét vesztette.

[[KrI. e. 55]]-ben Crassus és [[Pompeius]] voltak Róma [[consul|konzuljai]]. Ekkor már létezett, és gyakorlatilag ellenőrizte a Római Birodalmat [[JuliusCaius Iulius Caesar|Iulius Caesar]], Crassus és Pompeius [[Első triumvirátus|triumvirátusa]]. A triumvirek közt is vetélkedés folyt, és Crassus, aki legutóbb csaknem 20 évvel korábban tett szert hadi dicsőségre, amikor legyőzte [[Spartacus (gladiátor)|Spartacus]] rabszolgaseregét, újabb babérokat akart szerezni. Úgy döntött, hogy a ParthusPártus Birodalom ellen intéz támadást. A Szenátus[[senatus]] sok tagja megpróbálta erről lebeszélni, de Caesar és Pompeius mellé álltak.

Crassus Kri. e. 55. végén érkezett [[Szíria|Szíriába]]. A szíriai [[hellének|hellén]] települések és [[II. Artavaszdész]] [[Örményország uralkodóinak listája|örmény király]] támogatásával egyenesen a Parthus Birodalom központi területei ellen indult, ahelyett, hogy az örmény hegyekből intézett volna támadást a parthusok ellen.

[[FájlKép:SurenaImage.jpg|bélyegkép|balra|Parthus bronzszobor, a feltételezések szerint a carrhaei győztes Surenát ábrázolja]]

A parthuspártus sereg számra kisebb volt, de nagy értéket jelentett benne az 1000 nehéz fegyverzetű páncélos „[[kataphraktakataphraktosz|cataphractarius]]” lovas és az akkor megszokottnál erősebb [[perzsa-parthuspártus íj]]akat használó 9000 lovas íjász, akik megbontották a római légiók csatarendjét. Az íjászok nyílzáport zúdítottak a nehéz páncélzatú ([[Lorica segmentata]]) római gyalogosok tömött alakzataira. Az összetett íjakból kilőtt nyilak a rómaiak döbbenetére a páncélt is átfúrták, nagy veszteségeket okozva. A parthusokpártusok tevéket alkalmaztak a nyílutánpótlás biztosítására. Crassus légiói felmorzsolódtak.

A csatát megelőzően Crassus előreküldte lovasságát, hogy felmérje a terepet, őket azonban meglepték és lerohanták a kataphrakták. Emiatt Crassusnak a csata folyamán nem maradt lovassága, amely megzavarhatta volna a támadó parthus lovas íjász csapatokat. A rómaiak megpróbáltak támadást intézni az íjászok ellen, azok azonban színleg visszavonultak, miközben újabb nyílzáporokat zúdítottak a rohamozókra. (Ez a [[parthuspártus lövés]] néven ismertté vált haditaktika, amelyhez hasonlót gyakran alkalmaztak a későbbiekben is a lovasnépek, köztük a [[nomádmagyarok]] lovasnépekis.)

Hogy úrrá legyenek a helyzeten, a rómaiak a bevett [[teknősbéka alakzat]]ba tömörültek. Ezt azonban a kataphraktákcataphractareiusok az íjászok támogatása mellett folyamatosan rohamozták. A nagy [[Scutum (pajzs)|scutum]] pajzsok némi védettséget adtak a légiósoknak, a nagy nyomás alatt azonban nem tudták tartani az alakzatot.

A carrhaei csata a [[Római Köztársaság]] történetének egyik legsúlyosabb vereségével zárult. A harcban megölték Crassus egyik fiát, Publiust és a fejét lándzsára tűzték, hogy a légiósok jól láthassák. A csata után magát Crassust is megölték és lefejezték. A legenda szerint előtte meg is kínozták, mégpedig úgy, hogy olvasztott aranyat öntöttek a torkába, kigúnyolva pénzhajhászását (de ez valószínűleg inkább a rómaiak ellenségei terjesztette rémhír volt inkább, mint tény). Plutarkhosz azt is megemlíti, hogy a parthusokpártusok a hadifoglyok közül kikeresték a Crassushoz leginkább hasonlítót, női ruhába öltöztették és végighurcolták egész ParthiánPártián hogy mutogassák. A parthuspártus hadsereg egy másik része legyőzte az örményeket és megszállta országukat. Surena nagy győzelme azonban felkeltette a parthus király féltékenységét és elrendelte a hadvezér kivégzését. Surena halála után [[II. Orodész]] maga vette kezébe a hadsereg parancsnokságát és egy sikertelen hadjáratot vezetett Szíriába.

[[Caius Cassius Longinus (Kr. e. 44)|Gaius Cassius Longinus]], Crassus [[legatus]]a, tízezer túlélő katonát visszavezetett a csatatérről Szíriába, ahol két évig [[proquaestor]]ként kormányzott, kivédve II. Orodész támadásait. Végül legyőzte a parthusokat, kiérdemelve [[Cicero]] dicsérő szavait. Cassius később kulcsszerepet játszott JuliusIulius Caesar meggyilkolásában [[Kri. e. 44]]-ben.

A rómaiak komoly erkölcsi vereségként és rossz előjelként élték meg, hogy a parthusokpártusok elragadták a légiók aranysasait ([[aquila]]). A következő generáció nagy diplomáciai erőfeszítéseire volt szükség, hogy a parthusok visszaszolgáltassák őket, és amikor ez sikerült, ez komoly, katonai győzelemhez hasonlóan ünnepelt sikert jelentett [[Caius Octavianus Caesar Augustus|Augustus]] számára.

A csata egyik váratlan, de fontos következménye volt, hogy elindította a keleti [[selyem]] beáramlását Európába. A csatából megmenekülő légiósok arról számoltak be, hogy a parthusoknak furcsa, ragyogó anyagból készült zászlóik voltak. E beszámolók nyomán a [[Római BirodalombanBirodalom]]ban gyorsan nőtt a selyem mint áru iránti érdeklődés és kereslet, így a [[Kína|Kínából]] induló selyemkereskedelmi útvonalak meghosszabbodtak egészen Nyugat-Európáig. Megszületett a [[Selyemút]], a történelem egyik leggazdagabb kereskedelmi útvonala.

A csata nyomán kerülhettek először közvetlen [[Kínai-római kapcsolatok|kapcsolatba a rómaiak és a kínaiak]]. Plinius szerint a carrhaei csata után a parthusokpártusok tízezer római hadifoglyot [[Margiana]] [[szatrapia|szatrapiába]] küldtek, hogy birodalmuk keleti határainak védelmében vegyenek részt. A kínai [[Han-dinasztia]] később elfoglalta ezt a területet, és még ma is vannak Kínában olyanok, akik a római legionariusok leszármazottjainak mondják magukat.