„Nyomtatás (nyomdászat)” változatai közötti eltérés

→‎A magasnyomtatás: Gutenberg egy "t"
(→‎A magasnyomtatás: Gutenberg egy "t")
[[Kép:Flexography-Platecloseup.JPG|bélyegkép|250px|Flexográfiában használt nyomóforma]]
=== A magasnyomtatás ===
A nyomó elemek magasabban helyezkednek el a nem nyomó részekhez képest. A nyomóforma hagyományos anyaga az [[ólom]], [[ón]] és [[antimon]] keverékéből előállított [[betűfémötvözet]]. A magasnyomtatásnál, ha a nyomóformát külön mozgatható betűkből szedik, akkor a formakészítést kéziszedésnek vagy monoszedésnek nevezik. Ha a szedő egyenként vette ki a betűszekrényből a betűket, az a kéziszedés. Ma már nem használatos eljárás. Amennyiben a betűket egyenként önti ki a szedőgép, ez a [[monoszedés]]. A sokkal gyorsabb és elterjedtebb módszer a sorszedés vagy [[linoszedés]]. Ebben az esetben a szedőgép a könyv vagy újságcikk egy-egy sorát öntötte ki a betűfémből. [[Johannes Gutenberg|GuttenbergGutenberg]] módszerének felfedezése előtt fatáblákba faragták a szövegeket. Ez nehéz, sok hibára alkalmat adó munka volt. A nagy méretű, plakátok nyomtatására alkalmas betűket később is fából készítették, de a rajzokat még sokáig így készítik. Majd ezeket felváltja a klisé, melyet a fényképészet feltalálása után fototechnikai úton gyártanak. Modernebb formája a '''[[flexográfia]]''', amelyben gumiról vagy különböző típusú műanyagokról nyomtatnak. A magasnyomtatás elvén működik több más eljárás is:
* ''Stanc'': A papírból valamilyen forma kivágására szolgál (dosszié, boríték)
* ''Bieg'': Vastagabb anyagoknál hajtási vonalat képez a papíron, aminek mentén az könnyebben hajtható lesz.
Névtelen felhasználó