„Hercules” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bottal végzett egyértelműsítés: Pannonia –> Pannonia (provincia) |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Pluto –> Pluto (isten) |
||
6. sor:
Héraklész görög legendái eljutottak nyugatra is. Az [[etruszkok]]nál [[Hercle]] ''(Hercule, Ercole)'' is lényegében azonosítható Héraklésszel, és itt isteni tiszteletben részesült [[Tinia]] és [[Uni]] gyermekeként csakúgy mint később [[Róma|Rómában]]. A [[római mitológia|római mitológiába]] azonban nem az etruszk fennhatóság idején került be, hanem később. Erre utal, hogy nem a főisteni pár ([[Iuppiter]] és [[Iuno Regina]]) gyermeke, hanem Iuppiter és [[Alkméné|Alcmene]] nászából származik, ahogy a görög változatban. Ez eléggé szokatlan a római mitológiában, ahol az istenek közel sem olyan kicsapongók, sokkal prűdebbek mint a görögben. [[Titus Livius]] szerint már [[Romulus]] meghonosította Rómában a Hercules-kultuszt. Romulus ''„pártolója volt a virtus szülte halhatatlanságnak, amely felé őt is vezette a végzet”'' (Livius).
A [[Római Köztársaság|köztársaságkor]] egy szakaszában a [[szibüllák]] jóslatai miatt más keleti elemek is megjelentek és a római [[panteon]] kibővült a nemcsak közvetetten görög eredetű, a görög istenekkel funkcióik révén azonosítható görög istenekkel, hanem görög nevű, közvetlenül a görög mitológiából átvett istenekkel. Az istenek átvétele szükségszerűen a görög mitológia komplett mítoszai is átkerültek a rómaiba, hiszen [[Pluto (isten)|Pluto]] és [[Proserpina]] története másképp nem érthető meg, csak a mítoszkörnyezet adoptálásával. Így jutott el Rómába Héraklész is, aki a görög regék többségében szerepel. Itt Hercules lett a neve, ami viszont arra utal, hogy ismerték korábban is, csak nem tagolódott be a mitológiába. Átvételét megkönnyítette, hogy a római [[numen]]ek közt is volt hasonló nevű. A ''[[herctum]]'' fogalom a kerítések védőszellemeit takarta, így a magántulajdonnal, kereskedelemmel és vagyonnal is kapcsolatban állt. A Héraklésszel azonosított herctumot ''Semo Sancus'' vagy ''Deus Fidius'' néven tisztelték. A Hercules név első előfordulásai [[Tarentum]] elfoglalása utánra ([[i. e. 5. század]]) datálódnak, amikor [[Apollo]], [[Aesculapius]] és [[Magna Mater]] kultuszai is megjelennek. Istenként tisztelték, legendáriumából adódóan a sport és az utazás istene lett. Emellett azonban hadisten is volt, regéi [[Mars (isten)|Marshoz]] is kapcsolódnak.
Első tiszteleti helye a később templommá alakított [[Ara Maxima Herculi Invicti]] („a legyőzhetetlen Hercules nagy oltára”) volt, amelyet az [[i. e. 4. század]] elején a Potitia és Pinaria gens állíttatott. Hercules ünnepét ettől kezdve augusztus 12-én tartották, és ez volt az első olyan ünnep, amit nem római származású isten tiszteletére tartottak. Sőt ezen a napon a kultuszok gyakorlására érkező hívők görög módon öltözködtek (a fej letakarása nélkül). Másnap betakarítási körmenetet tartottak az oltár körül. Az oltárt virággal és babérral koszorúzták, az áldozat – kutyán kívül – bármilyen állat lehetett. Hercules minden részét „megette” az áldozatnak, így nem volt elfogyasztható maradék. Sok győztes hadvezér adományozta Herculesnek a zsákmánya egy tizedét. [[Marcus Licinius Crassus]] birtokolta az [[első triumvirátus]] idején a telket, ahol az oltár állt, amelyet egy templom építésére Hercules papjainak adományozott.
| |||