Wikipédia

„Anna Leonowens” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
68. sor:
[[Margaret Landon]] ''Anna és a király'' című regénye Anna Leonowens királyi udvarban töltött éveit dolgozza fel kitalált elemekkel, hangsúlyozva a rabszolga felszabadítás témáját, mely párhuzamos volt amerikai olvasóinak szimpátiájával.<ref>Laura Donaldson, "The King and I" in Uncle Tom's Cabin, or on the Border of the Women's Room', ''Cinema Journal'', Vol. 29, No. 3 (Spring, 1990), pp. 53-68.</ref> 1946-ban [[Talbot Jennings]] és [[Sally Benson]] forgatókönyvre adaptálta a történetet ''[[Anna and the King of Siam]]'' [[Irene Dunne]] és [[Rex Harrison]] főszereplésével. Válaszul thai szerzők, [[Seni Pramoj|Seni]] és [[Kukrit Pramoj]] megírták saját beszámolójukat 1948-ban és elküldték az amerikai politikusnak és diplomata Abbot Low Moffatnak, aki felhasználta azt saját, ''Mongkut, the King of Siam'' című életrajzi művéhez (1961). Moffat a Pramoj testvérek kéziratát a [[Kongresszusi Könyvtár]]nak adományozta 1961-ben.<ref>[http://www.loc.gov/rr/asian/guide/guide-southeast.html Southeast Asian Collection, Asian Division, Library of Congress.]</ref><ref>[http://www.archive.org/details/mongkutthekingof002419mbp Mongkut, the King of Siam] Entire text online at the Internet Archive.</ref>
 
Landon ikonikus képet alkotott Leonowensről, és a 20. század közepén ő testesítette meg a különös viktoriánus női utazó személyiségét.<ref>Alan Riding, 'Globe-Trotting Englishwomen Who Helped Map the World', ''New York Times'' (19 August 2004), pg. E1.</ref> A regényt [[Rodgers and Hammerstein]] musicalra is átdolgozta ''The King and I'' címmel [[Gertrude Lawrence]] és [[Yul Brynner]] főszereplésével, mely 1246 előadást élt meg a [[Broadway]]en.<ref>Vincent Canby, 'Once Again, The Taming of a Despot', ''New York Times'' (12 April 1996), pg. C1.</ref> 1956-ban filmverzió készült a történetből, ahol Brynner mellett [[Deborah Kerr]] játszotta a tanárnő szerepét. Ezek után még több színházi feldolgozás készült, sokukban szintén Brynnerrel a főszerepben, a darab népszerű volt a közönség számára. Ennek ellenére Bangkokban tiszteletlenségnek tartották ezeket, és a film verziót a thai kormány betiltotta. 1946-ban ''[[Anna és a sziámi király]]'' címen új filmváltozat készült, [[John Cromwell]] filmjében [[Rex Harrison]] alakította a királyt, és ezt a filmet engedélyezte a thai kormány, azonban az újonnan függetlenné vált Indiában betiltották, mert szerintük pontatlanságokat tartalmazott egy keleti királyra nézve. 1950-ben a thai kormány már nem engedélyezte újra a film második műsorra kerülését. Anna Leonowens két könyve szintén nem volt tiltva Thaiföldön, sőt egy ismert thai író készített hozzá fordítást (Ob Chaivasu).
 
1960-ban Thaiföld akkori uralkodója, [[Bhumibol Adulyadej]], Mongkut ükunokája azt állította, a musical változat 90%-ban túlzásokat tartalmazott a királyról. Monkut igazán kedves ember volt.<ref>Marguerite Higgins, 'Siam King Found Shy And Welfare-Minded', ''Washington Post'' (30 August 1951), pg. B11.</ref> Évekkel később Sirikit thai királynő 1985-ös New York-i látogatása során megnézte a Broadwaybeli musical-feldogozást Yul Brynner meghívására.<ref>[http://thaiembdc.org/monarchy/k_i/bostonk_i.html]</ref> Az akkori thai nagykövet ismét Thaiföld rosszallását fejezte ki a musicallel szemben annak nép-központú beállítottsága és a sziámi nemzet gyerekesnek és alárendeltnek való ábrázolása miatt.
In 1956, a film version was released, with [[Deborah Kerr]] starring in the role of Leonowens and Brynner reprising his role as the king. Revived many times on stage (with Brynner starring in a number of revivals), the musical has remained a favourite of the theatre-going public. However the humorous depiction of Mongkut as a [[polka]]-dancing [[Despotism|despot]], as well as the king's and Anna's apparent romantic feeling for each other, is condemned as disrespectful in Bangkok, where the Rodgers and Hammerstein film was banned by the Thai Government. The 1946 film version of ''Anna and the King of Siam'' starring Rex Harrison as Mongkut was allowed to be shown in Thailand, although it was banned in newly independent India as an inaccurate insult by westerners to an Eastern king. (In 1950, the Thai Government did not permit the film to be shown for the second time in Thailand.) The books ''Romance in the Harem'' and ''An English Governess at the Siamese Court'' were not banned in Thailand either. There were even Thai translation of these books by respected Thai writer "Humorist" (Ob Chaivasu).
 
1972-ben a [[20th Century Fox]] készített egy televíziós sorozatot a CBS csatorna számára, melyben Brynner mellett ezúttal [[Samantha Eggar]] játszotta Anna szerepét. Margaret Landon megvádolta a készítőket, hogy pontatlanul és megcsonkítottan dolgozták át az ő szerzői jogtulajdonában lévő művét, majd sikertelenül perelte a társaságot a szerzői jog megsértése miatt.<ref>Lawrence Meyer, 'Court And "The King"', ''Washington Post'' (21 November 1972), pg. B2.</ref><ref>Landon v. Twentieth Century-Fox Film Corp., 384 F. Supp. 450 (S.D.N.Y. 1974), in Donald E. Biederman, Edward P. Pierson, Martin E. Silfen, Janna Glasser, ''Law and Business of the Entertainment Industries'', 5th edition (Westport, Connecticut: Greenwood, 2006), pp. 349-356.</ref> A sorozat nem lett sikeres, 13 epizód után törölték is.
During a visit to the USA in 1960, the present monarch of Thailand, [[Bhumibol Adulyadej|Bhumibol]], a great-grandson of Mongkut, and his entourage explained<ref>'King's Ears Won't Hear Songs From "King and I"', ''Washington Post'' (28 June 1960), pg. C1.</ref> that from what they could gather from the reviews of the musical, the characterisation of Mongkut seemed "90 percent exaggerated. My great-grandfather was really quite a mild and nice man."<ref>Marguerite Higgins, 'Siam King Found Shy And Welfare-Minded', ''Washington Post'' (30 August 1951), pg. B11.</ref> Years later however, during her 1985 visit to New York, Queen Sirikit of Thailand went to see the Broadway musical at the invitation of Yul Brynner.<ref>[http://thaiembdc.org/monarchy/k_i/bostonk_i.html]</ref> The then Ambassador of Thailand to the US gave another reason for Thailand's disapproval of ''The King and I'': its ethno-centric attitude and its barely hidden insult on the whole Siamese nation as childish and inferior to the Westerners.
 
1999-ben egy animált változatot készített a [[Warner Bros. Animation]], majd egy egész estés moziverzió készült ''[[Anna és a király]]'' címen [[Jodie Foster]] és [[Chow Yun-fat]] főszereplésével. Ezt a változatot szintén betiltotta a thai cenzúra, egyik kritikusuk szerint Mongkut királyt úgy állították be, mint egy cowboyt.<ref>[http://findarticles.com/p/articles/mi_m0WDP/is_2000_Jan_3/ai_58532685 'Thailand bans "Anna and the King"'], ''Asian Economic News'' (3 January 2000). Accessed 29 August 2008.</ref>
In 1972, [[Twentieth Century Fox]] produced a non-musical American TV series for [[CBS]], [[Anna and the King (TV series)|''Anna and the King'']], with [[Samantha Eggar]] taking the part of Leonowens and Brynner reprising his role as the king. Margaret Landon charged the makers with 'inaccurate and mutilated portrayals' of her literary property and sued unsuccessfully for copyright infringement.<ref>Lawrence Meyer, 'Court And "The King"', ''Washington Post'' (21 November 1972), pg. B2.</ref><ref>Landon v. Twentieth Century-Fox Film Corp., 384 F. Supp. 450 (S.D.N.Y. 1974), in Donald E. Biederman, Edward P. Pierson, Martin E. Silfen, Janna Glasser, ''Law and Business of the Entertainment Industries'', 5th edition (Westport, Connecticut: Greenwood, 2006), pp. 349-356.</ref> The series was not a success and was canceled after only 13 episodes. In 1999 an [[The King and I (1999 film)|animated version]] of the musical was released by [[Warner Bros. Animation]]. In the same year, [[Jodie Foster]] and [[Chow Yun-fat]] starred in a new feature-length cinematic remake, also entitled ''[[Anna and the King]]''. One Thai critic complained that the [[filmmakers|film-makers]] had made Mongkut 'appear like a cowboy'; this version was also banned by censors in Thailand.<ref>[http://findarticles.com/p/articles/mi_m0WDP/is_2000_Jan_3/ai_58532685 'Thailand bans "Anna and the King"'], ''Asian Economic News'' (3 January 2000). Accessed 29 August 2008.</ref>
 
Anna Leonowens appears as a character inmegjelent [[Paul Marlowe]]'s novel ''Knights of the Sea'', incímű whichregényében sheis, travels from Halifax to Baddeck inmelyben 1887-ben toBaddeckből takeHalifaxba partutazott, inhogy arészt campaignvegyen toegy promotenői women's suffrage during a [[by-election]]mozgalomban.
 
==Irodalom==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Anna_Leonowens”