„Munkás-paraszt Vörös Hadsereg” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a a |
|||
56. sor:
== A második világháború ==
[[Fájl:Jenő Kerényi (1908-1975) Ostapenko Monument (1951).jpg|right|260px|thumb|Osztapenko Ilja Afanaszjevics kapitánynak, a Vörös Hadsereg elesett tisztjének szobra Budapesten (1951). A szobor 1956. októberében megsérült, 1958-ban helyreállították, 1989-ben szoborparkba került]]
Az [[Téli háború|1940-es orosz-finn téli háború]] teljes egészében megmutatta a VH vezetésének súlyos hiányosságait, Vorosilov marsall katonai tehetetlenségét és az egész tisztikar silányságát és amatörizmusát. A merev, csak a felülről jövő parancsoknak engedelmeskedő és a kezdeményezőkészséget teljesen letörő vezénylési elv, karöltve a tisztogatások folyamán kialakult beteges bizalmatlansággal és félelemmel több tízezer felesleges emberáldozatot követelt. A finn hadsereg, amely túlnyomórészt tartalékosokból állt, remekül kihasználta a karéliai terep kínálta lehetőségeket, és vereségek egész sorozatát mérte a tagolt terepen gyors mozgásra képtelen nehézfegyverzettel ellátott szovjet hadseregre. A finn katonák bátorsága és harcolni tudása ha megállítani nem is, de késleltetni tudta a szovjet előrenyomulást. A VH végül is nehéz harckocsik és nehéztüzérség tömeges bevetésével tudott áttörést kierőszakolni a [[Carl Gustaf Emil von Mannerheim|Mannerheim]]-vonalon.
A téli háború mégsem volt teljesen haszontalan katonai szempontból: az itt szerzett tapasztalatok alapján nyerte el végleges formáját a [[T–34]]-es és a [[KV–1]]-es harckocsi, valamint a VH vezérkara némileg meggyengítette a politikai biztosok parancsnoki jogkörét, mert bebizonyosodott, hogy számos esetben hibás döntést hoztak és teljesen feleslegesen kergették a halálba a katonákat. Egészében véve azonban bebizonyosodott, hogy jól harcoló és tapasztalt ellenfél ellen a remekül felszerelt, de legénységileg teljesen szétzilált Vörös Hadsereg nem tud igazán eredményesen fellépni.
| |||