„Önéletrajz Erdélyben” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
28. sor:
Az 1990 óta több mint 30 romániai magyar kiadónál megjelent, félszázat is meghaladó önéletrajz, visszaemlékezés számbavételét talán a legáttekinthetőbben tematikájuk alapján lehet elvégezni.
 
A legtöbb írás a diktatúra évtizedeinek [[Börtönbüntetés|börtön]]vészeiről, a [[Kitelepítés|deportálás]]okról és [[hadifogság]]ról tudósít. Érthető, hiszen ez a témakör teljes egészében tiltott volt. A változást megelőzően egyetlen mű jelent csak meg, a Bolyai Tudományegyetem egykori diákjának, a hét évre ítélt [[Bartis Ferenc]]nek a könyve – Magyarországon (''Börtönrácsok között Romániában.'' Budapest, 1988). A romániai magyar sajtóban olykor folytatásokban közölt visszaemlékezéseket ([[Bitay László]], [[Vita Zsigmond]], [[Gazda Ferenc]] és mások) nem is számítva, elsőnek [[Csiha Kálmán]] erdélyi református püspök börtönmemoárját (''Fény a rácsokon.'' Kolozsvár, 1992) és [[Kiss Jenő (költő)|Kiss Jenő]]nek az 1944 őszi kolozsvári deportálásból való szökését és viszontagságos hazavergődését felidéző könyvét (''Ithaka messze van.'' Kolozsvár, 1992) kell megemlítenünk, de ide tartozik [[Mózes Teréz]]nek a nagyváradi zsidók deportálásáról írott könyve (''Bevérzett kőtáblák.'' [[Nagyvárad]], 1993), [[Zsigmond Ferenc]] második világháborús szovjet fogságnaplója (''Hadifogságban.'' 1995) vagy [[Beczássy István]]nak a [[Dobrudzsa|Dobrudzsába]] deportált földbirtokos család kálváriáját megelevenítő könyve (''Bekerített élet.'' Nagyvárad, 1996), magyarországi kiadásban pedig [[Bánffy Miklós]]nak főként 1921-23-as magyar külügyminisztersége éveit elemző ''Huszonöt éve'' (Budapest, 1993), a homoródalmási Szabó Mózes második világháborús katona- és fogságnaplóját feldolgozó [[Szabó Gyula]] könyve (''A névtelen katona.'' Budapest, 1994).
 
A hiteles tanúság révén ide sorolható az a néhány [[Napló (irodalmi műfaj)|napló]] is, amelyek – a lebukás kockázatával – a diktatúra utolsó éveit idézve jelentek meg, itthon vagy [[Magyarország]]on: [[Sütő András]] ''Naplójegyzetei'' (1990), majd az eseményeket fordított irányban követő könyvei (''Heródes napjai.'' [[Debrecen]], 1994) az 1984-1987-es éveket idézve; [[Kenéz Ferenc]]nek családja kitelepedésének fizikai és lelki kálváriáját napról napra megörökítő kötete (''A szabadulóművész.'' Budapest, 1995), ''Kiss János''nak a diktatúra végnapjaiban kezdődő feljegyzései (''Omló falak.'' Kolozsvár, 1991), a [[stockholm]]i Erdélyi Könyv Egylet sorozatnyitó kötete (''Vándor idők balladája.'' 1991), benne erdélyi írók rövidebb-hosszabb visszaemlékezéseivel az 1989-90-es fordulat időszakára – mindezek azt jelzik, hogy bár egyelőre még csak nyersanyagában, de már írásban is rögzítődött a romániai magyarság sorsának legfrissebb élményanyaga.