„P–51 Mustang” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
kis mod.
5. sor:
| funkció = [[Vadászrepülőgép]]
| gyártó = [[North American Aviation]]
| tervező = [[Edgar Schmued]] <br />[[Raymond H. Rice]] <br />[[Larry Waite]] <br />[[E. H. Horkey]]
| első felszállás = [[1940]]. [[október 26.]]
| szolgálatba állás = [[1942]].
11. sor:
| ár = 50 985 USD (1945)
| személyzet = 1 fő
| típusváltozatok = [[A–36 Apache]] <br />[[F–82 Twin Mustang]] <br />[[Cavalier Mustang]] <br />[[Piper PA–48 Enforcer]]<br />[[Mustang X]]
| hossz = 9,83 m
| fesztáv = 11,28 m
50. sor:
 
== Története ==
A [[North American Aviation Repülőgépgyár|North American Aviation]] cég egy [[1940]]-es angol rendelésre kezdett dolgozni és 117 napos rekordidő alatt hozta ki a legendás gép prototípusát. [[1944]]-re kialakult az európai hadszíntéren közismert ezüstszínű, buborék fülketetejű gép teljes kinézete. A Mustang legfontosabb feladata az volt, hogy a 8. Légiflotta kötelékében a mélyen fekvő németországi célpontok fölé kísérje az amerikai [[B-17]]-es és [[B-24]]-es bombázókat és az út folyamán azokat oltalmazza. Erre a korábban elképzelhetetlen funkcióra a Mustangot különösen nagy harci hatótávolsága, és a német vadászok közül a Bf-109-esét némileg meghaladó motorteljesítménye predesztinálta. A [[II. világháború]] után a gép 55 országban futott be karriert, kéttörzsű változata (a „Twin Mustang”) a [[koreai háború]]ban is harcolt. Az Old Timer repülőbemutatók nagy sztárja ma is Amerika-szerte, sőt [[1968]] és [[1975]] között gyűjtőkműgyűjtők és más magánszemélyek számára újragyártották.
 
A háborús időszak össztermelése 15{{szám|15586}} 586 dbdarab volt.
 
== Szerkezeti kialakítása ==
A törzs tisztafém építésű félhéj szekezet négy hossztartóval. A szárny módosított NACA lamináris profillal, két főtartóval épült. A kormányok fém szekezetűek, az oldalkormány és a magassági kormány a korai típusoknál vászonborítású, a P-51-20NA és P-51-20NT változattól fémborításúak. Alkalmazott motor 12 hengeres 60 fokos döntésú Packard Merlin V1650 különböző változatai.(Az itt következő adatok a Merlin V1650-7 motorra vonatkoznak) Furat 137mm, löket 152mm, kompresszióviszony 6:1. Hűtővíz mennyisége 63 liter, motorolaj 79,5 liter. A motor vagy egy állandó fordulatszámú (önbeálló), négytollú 3,40 m átmérőjű, 204&nbsp;kg tömegű Hamilton Standard Hydromatic 24D50-65, vagy egy 3,35 m átmérőjű, 199&nbsp;kg tömegű Aeroproducts Unimatic A-542-AI légcsavart hajtott meg. Az első 24-65, a második 22,5-57,8 fok között volt állítható. A főfutók nyomtávja 3,60m60 m, kerékátmérő 43&nbsp;cm, hidraulikus tárcsafékkel felszerelve. A behúzható farokfutó az oldalkormány pedáljaival mindkét irányban 6-6 fokra kitéríthető. Ennél nagyobb kitérést a főfutók oldalankénti külön-külön fékezésével lehetett elérni. A repülőgép 3 beépített öntömítő üzemanyag tartállyal rendelkezett, a bal szárnyba 370 literes, jobb szárnyba 365 literes, a törzsbe pedig 346 literes tartályt építettek be. A szárnyak alá 284 literes vagy 378 literes acéllemez vagy 409 literes préselt papír póttartályt lehetett függeszteni. AzA 24 voltos elektromos rendszert egy 28V, 100A teljesítményű dinamó táplálta. A motor önindítója, a fegyverek működtetése, a hidraulika -szivattyúk elektromos energiával működtek. A rádió-navigációs rendszer 100-150&nbsp;MHz tartományban működött. A repülőgép-vezetőt 37mm37 mm vastag páncélüveg szélvédő, 8mm8 mm-es hátpáncél, 11mm11 mm-es fejpáncél és 6mm6 mm vastag tűzfal védte.
<!--
== Üzemeltetési története ==
=== Második világháború ===
 
=== Háború utáni időszak ===
A törzs tisztafém építésű félhéj szekezet négy hossztartóval. A szárny módosított NACA lamináris profillal, két főtartóval épült. A kormányok fém szekezetűek, az oldalkormány és a magassági kormány a korai típusoknál vászonborítású, a P-51-20NA és P-51-20NT változattól fémborításúak. Alkalmazott motor 12 hengeres 60 fokos döntésú Packard Merlin V1650 különböző változatai.(Az itt következő adatok a Merlin V1650-7 motorra vonatkoznak) Furat 137mm, löket 152mm, kompresszióviszony 6:1. Hűtővíz mennyisége 63 liter, motorolaj 79,5 liter.A motor vagy egy állandó fordulatszámú (önbeálló), négytollú 3,40 m átmérőjű, 204&nbsp;kg tömegű Hamilton Standard Hydromatic 24D50-65, vagy egy 3,35 m átmérőjű, 199&nbsp;kg tömegű Aeroproducts Unimatic A-542-AI légcsavart hajtott meg. Az első 24-65, a második 22,5-57,8 fok között volt állítható. A főfutók nyomtávja 3,60m, kerékátmérő 43&nbsp;cm, hidraulikus tárcsafékkel. A behúzható farokfutó az oldalkormány pedáljaival mindkét irányban 6-6 fokra kitéríthető. Ennél nagyobb kitérést a főfutók oldalankénti külön-külön fékezésével lehetett elérni. A repülőgép 3 beépített öntömítő üzemanyag tartállyal rendelkezett, a bal szárnyba 370 literes, jobb szárnyba 365 literes, a törzsbe pedig 346 literes tartályt építettek be. A szárnyak alá 284 literes vagy 378 literes acéllemez vagy 409 literes préselt papír póttartályt lehetett függeszteni. Az 24 voltos elektromos rendszert egy 28V, 100A teljesítményű dinamó táplálta. A motor önindítója, a fegyverek működtetése, a hidraulika szivattyúk elektromos energiával működtek. A rádió-navigációs rendszer 100-150&nbsp;MHz tartományban működött. A repülőgép-vezetőt 37mm vastag páncélüveg szélvédő, 8mm-es hátpáncél, 11mm-es fejpáncél és 6mm vastag tűzfal védte.
==== Európa ====
 
==== Közel-Kelet ====
 
==== Közép-Ázsia és Távol-Kelet ====
 
==== Ausztrália és a csendes-óceáni térség ====
 
==== Afrika ====
 
==== Észak-Amerika ====
 
==== Közép-amerikai, karibi térség ====
 
==== Dél-Amerika ====
 
== Üzemeltető országok ==
=== Amerikai Egyesült Államok ===
 
=== Ausztrália ===
 
=== Bolívia ===
 
=== Kanada ===
 
=== Kína/Tajvan ===
 
=== Costa Rica ===
 
=== Kuba ===
 
=== Dominikai Köztársaság ===
 
=== El Salvador ===
 
=== Franciaország ===
 
=== Németország ===
 
=== Guatemala ===
 
=== Haiti ===
 
=== Indonézia ===
 
=== Izrael ===
Az izraeli függetlenségi háborúban több gépeit is sikerült illegálisan becsempészni az országba. A háború után a légierő 3. parancsnokának sikerült elérnie a vezetésnél, hogy megvegyenek 25 darab Mustangot a Svéd Légierőtől és 60 Mosquitot a franciáktól (ld. Ian V. Hogg: Az izraeli hadigépezet, 53. o.).
 
=== Olaszország ===
 
=== Japán ===
 
=== Hollandia ===
 
=== Nicaragua ===
 
=== Új-Zéland ===
 
=== Fülöp-szigetek ===
 
=== Lengyelország ===
 
=== Kína ===
 
=== Szomália ===
 
=== Dél-Afrika ===
 
=== Dél-Korea ===
 
=== Svédország ===
 
=== Svájc ===
 
=== Egyesült királyság ===
 
=== Szovjetunió ===
 
=== Uruguay ===
-->
== Források ==
{{commonskat|P-51 Mustang}}