„Harvard-architektúra” változatai közötti eltérés

{{nincs forrás}}

A '''Harvard architektúra''' egy számítógép-felépítési elv, amelyben a programkód és az adatok külön, fizikailag elkülönített útvonalakon közlekednek a processzor felé.

 

Ez az elv eredetileg a [[Harvard Mark I]] (1944) számítógéphez lett kidolgozva. A Mark I az utasításokat 24 [[bit]] széles [[lyukszalag]]on, az adatokat elektromechanikus [[Regiszter (számítástechnika)|regiszterekben]] tárolta. Ezek a korai gépek korlátozott adattárral rendelkeztek és a központi egység nem adott lehetőséget a programtároló adatként való elérésére. A programokat egy operátor töltötte be, a processzor nem volt képes magától indulni (nem volt bootolás).<!-- ami azért lehetővé teszi az albán típusú vírusok futtatását! -->

 

=== Memória ===

A Harvard architektúrában a különböző memóriáknak nem kell közös jellemzőkkel rendelkezniük: a szóhossz, időzítés, sebesség, a kivitelezési technológia, címstruktúra mind más és más lehet. Egyes rendszerekben a program tárolódhat [[RAM|csak olvasható memóriában]], miközben az adatok írható-olvasható memóriában helyezkednek el. Más rendszerekben a programmemória nagyságrendekkel nagyobb lehet, mint az adatmemória, ezért az utasításcímek jóval szélesebbek lehetnek (több bitet foglalhatnak), mint az adatcímek.

 

=== Eltérések a Neumann architektúrától ===