|
[[Image:Empedokles.jpeg|right|thumb|160px|Empedoklész]][[Image:Anaxagoras.jpg|thumb|160px|Anaxagorász]][[Image:Leucippus.jpg|thumb|160px|right|Leukipposz]][[Kép:Demokrit.jpeg|thumb|right|160px|Abdérai Démokritosz]]
AFilozófiatörténetileg, a [[preszókratikus filozófia]] utolsó modszertani nagy irányzatátirányzata amely még megelőzte a [[szofizmus|szofistákat]], az úgynevezett ''posztparmenideánus természetfilozófusok'' képezikalkották. Azt a föltevést, hogy [[Parmenidész]] volt az utolsó radikális monista filozófus, akit az első nagy pluralista: Empedoklész követ, Burnet<ref>J. Burnet:Early Greek Philosophy, ( 3rd edition), A & C Black Ltd., London, 1920.</ref> fogalmazta meg elsőként. <ref>[[Hegel]]nél pl. a görög filozófiatörténet [[Thalész]]tól [[Anaxagorász]]ig tart, Empedoklész, Démokritosz és Leukipposz helye nincs tisztázva, [[Hérakleitosz]] és Anaxagorász közé vannak beillesztve.</ref> Jelenleg ez a korszakalkotás teljesen elfogadott. <ref>Lásd pl. Kirk-Raven, Gutrie vagy Barnes</ref> Munkásságuk körülbelül a Kr. e. V. századra tehető. A következő gondolkodókat sorolhatjuk ide: akragaszi [[Empedoklész]], klazomenai [[Anaxagorász]], milétoszi [[Leukipposz]], abdérai [[Démokritosz]] és [[Apollóniai Diogenész]]. Közös vonásuk, hogy mindannyian a [[Parmenidész]] által felállított radikális monizmust igyekeztek feloldani, azt az állítást, hogy az ''Egy'' létezőn kívül álló világ, a sokféleség, nem más, mint a halandók hiedelme, amelyben nincs igazság.
A posztparmenideánus filozófusok, főként a következő parmenidészi problémákra koncentráltak:
|
