„Johann Konrad Ammann” változatai közötti eltérés

(Johann Konrad Ammann)
 
== Életpályája ==
 
Tanulmányait [[BaselBázel]]ben végezte. Mint orvos találkozott [[siket|süketekkel]] és dadogókkal, akiken orvosi eljárásokkal nem tudott segíteni. Pedagógiai eszközökkel kísérelte meg gyógyításukat. Úgy tudta, hogy elsőként ért el ily módon eredményt. Tapasztalatait 23 évesen, híres latin nyelvű munkájában adta közre (1692-ben), amelynek fő címe: ''„Surdus loquens”'' később szimbólummá vált szűkebb szakmai körökben. Röviddel műve megjelenése után értesült [[John Wallis]]-től, hogy e hivatása gyakorlásában nem ő az első. Munkáját folytatta, művét átdolgozta, bővítette, s 1700-ban új címmel adta ki.
 
Ammann a süketeket hangbeszédre tanította. Nagy gondot fordított a hangok helyes ejtésére, és elsőként ismerte fel a szájról olvasás fontosságát a süketek beszédtanításában. Az olvasást és írást párhuzamosan tanította, így az írva-olvastató eljárás egyik úttörője volt. Gondot fordított a beszéd tartalmi felépítésére is. ''„Mikor született süket tanítványom olvas, és az én beszédemet már némileg utánozni tudja, úgy bánok vele, mint üres lappal és a világ új lakójával”'' - mondta. Érdeklődésre tartanak számot a beszéd eredetéről írott [[filozófia]]i fejtegetései.
146 763

szerkesztés