„Nikolaus Lenau” változatai közötti eltérés

Lenau Bécsben folytatta tanulmányait, a középiskoláit itt fejezte be, [[1819]]-től [[Bécs]]ben jogot, orvostudományt, filozófiát és mezőgazdaságot tanult. Ismeretségéhez tartozott [[Franz Grillparzer]], [[Ferdinand Raimund]], A. Grün, és jó hegedűsként [[Johann Strauß]] apja és [[Joseph Lanner]] is.
 
[[1822]] őszén – valószínűleg barátja, Kleyle Frigyes biztatására – Magyaróvárra ment, hogy a [[Magyaróvári Gazdasági Felsőbb Magántanintézet]]ben mezőgazdasági ismereteket szerezzen. Lenau járt az órákra, egy keveset tanult is, élte a többi gazdász életét. Sokat lovagolt a [[Lajta]] partján. Bordacsra kirándult barátaival, hegedült és verseket írt. A [[Magyaróvár]]on töltött rövid idő nem múlt el nyomtalanul, mert költeményeiben több helyütt felelevenednek a [[Mosoni-Duna]], a [[Hanság]] és a [[Lajta]] képei. Lenaut nyughatatlan természete Óvárról Bécsbe vitte, itt jogot hallgatott, majd az orvosi egyemet hallgatója lett. [[1827]] nyarán még egyszer visszatért [[Magyaróvár]]ra Kleyle Frigyeshez, akivel annak haláláig levelezett.
 
Nyugtalan vándorélete volt, akárcsak [[Byron]]nak. [[1831]]-ben [[Heidelberg]]be, majd [[Stuttgart]]ba utazott. Itt jelent meg első verseskötete 1832-ben ("Gedichte"). [[1832]]-ben útra kelt Amerikába, egy esztendeig farmer volt [[Ohio]] államban, ahonnan csalódással telve visszatért. Felváltva élt Württrmbergben[[Württrmberg]]ben, illetve [[Ausztria|Ausztriában]].
 
Sophie von Löwenthaalhoz fűződő reménytelen szerelme elmélyítette kedélybántalmait, s életének utolsó hat esztendejét a döblingi pszichiátriai szanatóriumban töltötte, Széchenyivel egy fedél alatt, és ott is halt meg.