„Stadionfutás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
fordítás |
pentathlon |
||
25. sor:
A '''stadionfutás''' ([[görög ábécé|görög betűkkel]] στάδιον, azaz ''sztadion'') az [[ókor]]i [[görögök|görög]] [[olümpiai játékok]] versenyszáma, [[i. e. 776]]-tól [[i. e. 724]]-ig annak egyetlen versenye. Műsoron maradt, és a legfontosabb szám volt az utolsó, [[393]]-as olümpiáig. A [[pánhellén játékok]] minden helyszínén bevezették. 192,27 méteres távon versenyeztek az atléták. Eredetileg ''dromosz'' („verseny”) vagy ''aulosz'' („cső”) volt a neve, később a nézőtérrel rendelkező, ovális építmény, a stadion adta a nevét. Az is elképzelhető azonban, hogy a futás távja vált sztadion néven mértékegységgé, és az egy sztadionnyi futópályával rendelkező épületet erről nevezték el sztadionnak. A mértékegység területenként változó hosszúságú volt.
Eredetére vonatkozóan sok elképzelés létezik. [[Pauszaniasz Periégétész]] és [[Sztrabón]] szerint a táv [[Héraklész]] lábméretének négyszázszorosa. A stadionfutás első olümpiai győztese az [[élisz]]i [[Koroibosz]] volt. A kötelezővé váló mezítelenség a hagyomány szerint [[i. e. 720]]-ból datálódik, amikor a [[spárta]]i [[Orszipposz]] futás közben elveszítette az ágyékkötőjét, majd győzött. Az atlétikában innen terjedt el a „tetőtől talpig mezítlábas” versenyzés, és a [[gümnaszion]]ok szokásai. A futószámok győztesei voltak a legünnepeltebb sportolók, és köztük is a stadionfutásban szerzett győzelem számított a legrangosabb babérnak. A stadionfutás az [[ókor]]i [[pentathlon]]nak is állandó száma volt.
A versenyzők egy vonalban álltak fel a rajthoz, és álló helyzetből indultak. Eleinte egy egyszerű vonal volt a rajthely, később hornyolt rajtköveket helyeztek el, amelyekbe a versenyzők beakaszthatták a lábujjaikat. Nem voltak kijelölt futósávok, a pályán mindenki a neki tetsző vonalban haladhatott, ami később, a [[kettős stadionfutás]] bevezetésével kapott jelentőséget, amikor már fordulni kellett a pályán. A győztest a versenybíró (ἀγωνοθέται, ''agónothetai'') hirdette ki, aki a szabályok betartására is felügyelt. Csak a győzteseket tartották számon, második, harmadik helyezést nem ismertek. Ha a versenybíró döntetlent látott, megismételtethette a futást. A talaj döngölt föld volt.
| |||