„Bethlen Gergely (katona)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a 1867-ben elhunyt személyek kategória hozzáadva (a HotCattel)
a 1 link korr. + 1 space
2. sor:
'''Bethlen Gergely ''' ([[Abafája]], [[1810]], vagy [[1812]] – [[Kolozsvár]], [[1867]]. [[december 23.]]) [[gróf]], [[Rendfokozat|honvédezredes]], az [[Olaszok|olasz]] királyi hadsereg tábornoka.
 
[[1830]]-ban a [[marosvásárhely]]i királyi tábla írnokaként lépett állami szolgálatba, majd az [[erdély]]i udvari kancelláriánál lett tisztviselő. Az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharc]] előtt nem volt katona, de [[1848]] augusztusában [[Kolozsvár]]on részt vett a [[BerzenceyBerzenczey László]] parancsnoksága alatt szerveződő „Kossuth” önkéntes lovascsapat egy egységének felállításában. Októbertől a lovascsapat egy századának élén harcolt a román felkelők ellen. Novemberben őrnaggyá léptették elő és az önkéntes lovascsapatból szervezett 15. (Mátyás király) huszárezred 1. osztályának parancsnokává nevezték ki. Kolozsvár feladásától<!--(1848. november 25.)--> [[Nagyszeben]] bevételéig <!--(1849. március 11.)-->végigharcolta az erdélyi hadjáratot. [[1849]]. [[január 27.|január 27-én]] [[Bem József|Bem]] alezredessé és ezredének parancsnokává, illetve dandárparancsnokká léptette elő. A [[február 9.|február 9-ei]] [[piski ütközet]] után Bemmel együtt részt vett [[Karl Freiherr von Urban|Karl Urban]] ezredes [[Borgói-szoros]]on át betört csapatainak kiverésében. Jelentős szerepe volt a császári hadsereg erdélyi központjának bevételét eredményező [[március 11.|március 11-ei]] [[nagyszebeni ütközet]]ben, ezért [[március 21.|március 21-én]] Bem ezredessé léptette elő és megkapta a [[Magyar Katonai Érdemrend]] III. osztályát. Májustól az erdélyi hadsereg lovasságának főparancsnoka lett és május végén a Magyar Katonai Érdemrend II. osztályával tüntették ki.
 
1849 júniusától [[Magyarország]]on tartózkodott, hogy lovassága számára felszerelést és lovakat szerezzen be. Augusztus elején csatlakozott [[Görgei Artúr]] seregéhez. [[1849]]. [[augusztus 11.|augusztus 11-én]] ő járt Görgey követeként [[Fjodor Vasziljevics Rüdiger|Rüdiger]] cári tábornoknál. A [[világosi fegyverletétel]] után [[Arad]]on hadbíróság, majd sorozóbizottság elé állították. 1849 novemberében szabadon engedték, de utóbb politikai okokból ismét le akarták tartóztatni. Ekkor [[Szerbia|Szerbián]] keresztül [[Franciaország]]ba menekült és kapcsolatba lépett a magyar emigrációval. [[1859]]-ben a [[Kossuth Lajos]] vezetésével megalakult [[Magyar Nemzeti Igazgatóság]] ezredesi rangban az itáliai magyar légió lovasdandárának parancsnokává nevezte ki. 1860-tól tábornok a szárd (piemonti) királyi hadseregben. 1862-ben nyugdíjazták. [[1866]]-ban a poroszországi magyar légióban (Klapka-légió) szolgált. A lovasság parancsnokaként részt vett a légió 1866. [[augusztus 3.|augusztus 3-ai]] akciójában, melynek során a [[Jablonkai-hágó]]n keresztül benyomultak magyar területre. [[1867]]-ben amnesztiát kapott és hazatért. Ezután haláláig visszavonultan élt.