„David Fincher” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Girl35 (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
65. sor:
=== ''Játsz/ma'' (1997) ===
{{bővebben|Játsz/ma}}
A ''Játsz/ma'' középpontjában Nickolas von Orton, egy harmadik generációs, magányos, elvált bankár áll. Fincher kárhozott társadalmának tipikus üres és fukar figurája, aki senkiben sem tud hinni, csak a tőzsde indexében. Saját világa is túlméretezett díszlet, egyetlen fogódzója az absztinens öccse, (akit a zseniális [[Sean Penn]] alakít), aki születésnapján névjegykártyát ad neki egy cégről, amely különleges izgalmat hoz életébe.
 
A rendező ad egy esélyt világának a megváltásra. Orton erre vágyó figura, aki kíváncsiságból belemegy a játszmába, vesztére, hiszen előbb-utóbb minden és mindenki ellene fordul. A kényelmes hideg milliárdos hűvös és vegytiszta világa lázad fel ellene. A játékos azonban nem tudja ki ellen játszik. Az ellenfél mintha nem létezne, a játékot irányító cég, a ''Civil Rekreációs Szolgálat'' nem megtestesült lény egy felső vezetővel, hanem egy rakás lefizetett színész és trükkmester. Így a harc a mindennapi tárgyak lázadása ellen folyik. Fincher egy bukott várost ábrázol (sok kritikus ''Borges Bablióniai sorsjátékával'' állította párhuzamba). A főszereplő [[Michael Douglas]] választása teli találattelitalálat volt. A ''[[Tőzsdecápák]]''ban nyújtott alakításáért [[Oscar-díj]]at nyert színész, mintha a régen szabadult, kissé kiégett karakterét gondolná tovább. Nicolas idegeit végletekig feszíti a játék, a mindent tisztázó, végső ámulatban mégis sikerül neki a megtisztulás, amelyben önmagára talál.
 
Ennek ellenére a ''Játsz/mának'' nincs igazi tétje, leginkább azt mutatja meg, mennyire megrendezett a világunk, sőt lelki és testi válságaink, katarzisaink is. [[San Francisco]] városképe hűvös, tág és sokszor üres, mintha alig mozogna benne valaki. A ''Hetedik'' borús poklától ez sem áll távol, itt azonban semmiféle áthallásnak nem lehetünk tanúi. Marad az irányított, rejtélyes univerzum, a bűnhődés és végezetül a megváltás. A ''Játsz/ma'' fogócskája káoszként hatol be a mizantróp milliomos mindennapjaiba, kártékonyan, de végül mégis megtermékenyíti életét. Ezt csak aláhúzzák [[Howard Shore]] minimalista zongoraszólamai, amelyek hidegségükkel [[Ligeti György]] zenéjét idézik.