„Fabre d’Églantine” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bottal végzett egyértelműsítés: Namur –> Namur (település) |
|||
19. sor:
A [[toulouse]]-i törvényszék [[ügyvéd]]jének fiaként látta meg a napvilágot. Költői álnevét [[1771]]-ben választotta, miután a toulouse-i ''virágjátékokon'' „arany vadrózsakoszorúval”(I. díj) (valójában aranyozott liliommal, II. díj) díjazták a [[Szűz Mária|Szűz]] dicséretére írt [[szonett]]jéért.
A költő Toulouse-ban [[egyház]]i intézményben lakott, melyet – engedve a színészet csábításának – otthagyott és csatlakozott egy vándorszínházhoz. [[1772]]-[[1777]] között a társulattal bejárta a mai [[Franciaország]] és [[Belgium]] területét, de nagy sikert nem aratott: megmaradt közepes képességű színésznek. [[1776]]-ban érkezett a [[németalföld]]i [[Namur (település)|Namur]]-be, ahonnan egy évvel később elzavarták, mert meg akarta szöktetni a társulat egyik színészének tizenöt éves lányát.<ref>Lásd: Georges de Froidcourt: ''Le procès de Fabre d’Églantine devant le Magistrat de Namur en 1777'', Liège, Protin et Vuidar, 1941.</ref>
[[1778]]. [[november 9.|november 9-én]] feleségül vette [[Strasbourg]]-ban ''Marie-Nicole Godin''-t, [[Alain-René Lesage]] [[regény]]- és [[dráma]]író unokáját. A házaspár [[1779]]-[[1781]] között [[Maastricht]]-ban játszott, ahol [[1780]]. [[február 7.|február 7-én]] mutatta be Fabre d’Églantine első színházi darabját, a ''Laure et Pétrarque'' című [[operett]]et. Ennek – a kor ízlését tükröző – dalbetétje, az ''„Il pleut, il pleut bergère…”'' ''(Esik, esik, pásztorlányka…)'' óriási népszerűségre tesz szert, egyike a legismertebb gyermekdaloknak. Számos [[Komédia|vígjátékot]] írt [[Denis Diderot|Diderot]] és [[Pierre-Augustin Caron de Beumarchais|Beaumarchais]] szellemében. Közben játszott [[Arras]]-ban ([[1781]]), [[Douai]]-ban ([[1782]]) és [[Lyon]]-ban ([[1784]]). A következő évben elnyerte a [[nîmes]]-i és az [[avignon]]-i színházak igazgatói posztját.
| |||