Joachim Haspinger

Johann Haspinger szerzetesi néven Joachim (St. Martin (Pusterthal), 1776. október 28. – Salzburg, 1858. január 12.) tiroli szabadsághős.

Joachim Haspinger
Karl Goebel litográfiája

Életútja

Előbb az orvosi pályára készült, 1802-ben azonban kapucinus lett. Lelkes, szabadságszerető ember volt. Szerzetének főkolostorából (Bozen és Brixen között) a gyűlölt bajorok ellen harcra tüzelte fel a tiroli népet. Az 1808. évtől fogva a tiroli hazafiak titkos társulatának tagja volt, 1809-ben pedig a tiroli felkelésben jelentékeny szerepet játszott. Résztvett különösen az Isel hegyén vívott két ütközetben (május 29-én és augusztus 13-án). Andreas Hofer második merész fölkelése is a csüggedetlen, optimista reményeket tápláló Haspinger műve volt. Ezt a fölkelést azonban a franciák leverték, mire Hofernak is menekülnie kellett (1810). Előbb Graubündenben bujdosott, majd a Vinschgauban lappangott, míg végre álruhában, úgyszólván a francia seregen keresztül, 1810 októberében Bécsbe lopódzott. Itt 1812-ben titkos megbízást kapott, hogy újból rendezzen Tirolban népfölkelést és hogy Felső-Olaszországban híveket szerezzen. 1815-től mint plébános élt Alsó-Ausztriában, Traunfelden. 1836-ban nyugalmazták. 1848-ban mint tábori lelkész kísérte a tiroli vadászszázadok egyikét Olaszországba. 1854-től kezdve Salzburgban lakott (a Mirabell-palotában) és I. Ferenc Józseftől kegydíjat élvezett. Innsbruckban temették el Andreas Hofer mellé.

Forrás

• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X