„Lengyelország az első Piastok korában (1138-ig)” változatai közötti eltérés

A 4-6. században szétváltak a szláv törzsek is. Itt formálódtak a nyugati szlávság csoportjai: [[lechiták]] (a [[lengyelek]] ősei), polabján szlávok, [[pomeránok]] stb. Az [[Odera]] és [[Visztula]] közötti törzsekről elsőként 870 körül a ''Bajor geográfus'' tudósított.<ref>A városok listája a ''Descriptio civitatum et regionum ad septentrionalem plagam Danubii'' (A Duna északi oldalán fekvő városok és földök leírása) című jegyzetben, 845. év táján [[Regensburg]]ban elkészített [[II. Lajos keleti frank király|Német Lajos]] császárnak. Tájékoztatást tart az [[Elba|Elbától]] keletre és a [[Duna|Dunától]] északra évő népekről és törzsekről.</ref> A művében megadott adatok alapján a legjelentősebbeknek a Glopeaniak tűnnek, akik - régészeti források alapján – [[Kujávia]], ill. a [[Nagy-Lengyelországi vajdaság]] északkeleti részére tehetők (lengyelül ez a név fordítandó mint ''Goplanie''). A várhelyek megjelenése a térségben már a 7. századra, a törzsi szerveződés időszakára tehető. A formálódó arisztokrácia kedvező lehetőségeket biztosított a kereskedelem fejlődésének. Fizetőeszközként szőttest, vagy prémárut használhattak. A 9. és 10. századra kiemelkedtek a [[wiślanok]] (központjuk – [[Krakkó]]) és a [[Polánok (nyugati szláv törzs)|polánok]] (központjaik – [[Gniezno]] és [[Poznań]]).