„Kövér István” változatai közötti eltérés

▲Ősei vezetékneve Acontius (magyarosan ''Ákontz'') volt. Ősei [[Nagy-Örményország]]ból, egy földrengés következtében elpusztult szülőhelyükről [[1330]] körül a [[Krím-félsziget]]re, majd [[1654]]-ben [[Moldávia|Moldvába]], azután [[Erdély]]be települtek. Acontius ősei Erdélyben a ''Kövér'' nevet vették fel, és hamarosan nemességet is nyertek. Acontius a keresztségben az Amira nevet kapta.

▲A [[Mechitarista rend]] az 1750-es években több hitszónokát is kiküldte Erdélybe. Az egyikük, Pater Károly [[Ebesfalva|Ebesfalván]], Acontius és szülei akkori lakóhelyén kezdett térítésbe. Pater akkora hatást gyakololt az akkor alig 17 éves fiúra, hogy az a mechitarista papi hivatás mellett döntött. Károly atyát a rend központjába, Velencébe visszakísérte, ahol István főapát vette fel, aki után maga is az István szerzetesi nevet vette fel. Középiskolai tanulmányait a velencei örmény gimnáziumban végezte. [[1758]]. [[augusztus 22.|augusztus 22-én]] tette le szerzetesi esküjét és [[1763]]. [[október 27.|október 27-én]] szentelték pappá. Ekkoriban a [[teológia]]i tudományokon kívül, amelyeknek tudora lett, a [[filológia|filológiával]] és bölcselettel foglalkozott. [[1770]]-ben a kollégium igazgatójává nevezték ki. Maga elé az örmény irodalom újjáalkotását tűzte ki céljául, melynek érdekében megtanult [[örmény nyelv|örményül]]. [[1785]]-ben a főapát helyettesévé választották, ami mellett folytatta tudományos munkásságát is. Még ebben az évben átalános földrajzi leírást adott ki örmény nyelven, amelyhez Büsching szolgált mintául; összesen 11 kötetet rendezett sajtó alá. A keleti leírások egy része, melyeket [[Konstantinápoly]]ba küldött bírálatra egy helyi tűzben elégtek. [[1766]]-ban érkezett Velencébe [[Lourdet Simon]] francia pap, a keleti nyelvek tanára a ''haicán'', vagyis az örmény irodalom tanulmányozására. A főapát e vendég vezetését Acontiusra bízta; a három évnyi közös munka eredménye egy [[latin nyelv|latin]]–örmény szótár kézirata lett, melyet Simon magával vitt, hogy kinyomtassa, azonban az iromány még kiadása előtt, [[1789]]-ben elveszett.

▲A [[napóleoni háborúk]] kitörésekor a rend Erdélybe, [[Erzsébetváros (Erdély)|Erzsébetváros]]ba (az erdélyi örménység egyik jelentős településére) küldte téríteni. Itt [[1799]]-ig élt, amikor I. István főapát haláláról értesült, és az új apát választására Velencébe hívták. Miután megérkezett, [[1800]]. [[november 10.|november 10-én]] a kongregáció tagjai őt választották meg egyhangúlag, II. István néven főapáttá. [[VII. Piusz pápa]] [[1804]]-ben [[sunna]]i [[érsek]]ké nevezte ki és szentelte fel. [[I. Napóleon francia császár|I. Napóleon császár]] Velence elfoglalása után, 1810-ben a rendet nem oszlatta fel, hanem az Örmények Tudományos Akadémiájának ismerte el; ilyen minőségben is működik ma is.

▲Kövér István új szerzetházat létesített [[Asztrahán]]ban, [[Isztambul]]ban és [[Róma|Rómában]] is és bővítette az erzsébetvárosit. Közbenjárására építette föl Ráfael A., londoni örmény az erzsébetvárosi örmény katolikus algimnáziumot. Földrajzi munkájában az erdélyi örmények történetét is megírta.

▲== Munkái ==