|
A magyarokra vonatkozó legérdekesebb megállapítások:
A Dzsagfar tarihi szerint [[Almis ibn Selkej|Almus]] (más forrásokból is igazolt, létező személy, későbbi volgai- bolgár baltavar (=kán, uralkodó)) volgai bolgár herceg legidősebb fiát Arbatnak hívták - valamint Almus felmenői között sorolja fel Ugek-etUgeket, akit az ük-ükapjának mond. Arbatról (bolgártörök nyelven: herceg) közli, hogy az anyja révén félig magyar volt. Arbat és Álmos a 880-as években együtt harcolnak besenyők és szlávok ellen, Arbat kisebb hadi botlásától eltekintve sikerrel. Arbat ekkor már kara-bulgárokbolgárok és magyarok alkotta csapatok élén áll, apja seregei szintén volgai bolgár és szláv hadtestekre épülnek. Azonban részben a további háborúzást ellenző, az ország gazdaságáért felelős erős volgai- bolgár kereskedők csoportjának nyomása (biyek, vagy bojárok), részben a [[kazárok]] ajánlata (a volgai- bolgár trón) meggyőzik Arbatot, hogy lépjen fel apja ellen, vessen véget a folyamatos háborúskodásnak. Arbatot Almus azonban végül legyőzi, az ellenállást elfolytja, Arbat kegyvesztetté válik. Arbat ekkor 3 magyar törzs és 3 [[kabar]] (kabar=lázadó) törzs élén a volgai- bolgároktól lehető legtávolabb, a Kazár Birodalom túlsó felébe, [[Etelköz|Atelkuzuba]] települ, Almus pedig néhány év múlva [[Volgai Bolgárország|Volgai Bolgárországban]] lép trónra időközben elhunyt bátyja után és uralkodik 895-922-ig. Almus fiatalabbik fiaként, Arbat testvéreként nevezi meg Khasan-tKhasant (vitatott, hogy egyezhet-e [[Kurszán fejedelem|Kurszánnal]]) aki évtizedekkel később majd Almus-tAlmust követi a trónon. Arbat és magyarjai 894 körül a dunai bolgárokkal is összetűzésbe kerülnek, eleinte mellettük álla hadiszerencse, a végső csatából azonban vesztesen távoznak és "Avariába" szorulnak vissza.
A műben körvonalazódó magyar őstörténet szerint a magyarok uralkodóháza (tehát nem a magyar nép) Arbat révén hun-volgaihun–volgai bolgár eredetű, Almis és Arbat a [[Dulo-dinasztia]] tagjai, mely család sarja volt [[Attila hun király]] is). Arbat magyar katonái eltörökösödött-elbolgárosodott északi népek -– mai terminológiával élve finnugor eredetűek és nyelvűek -– voltak (a "magyarok másik nyelve"). A magyarok nyelvének kérdésében magyarázatként elmíti a forrás, hogy "Avariában" (Mo. keleti része, eleinte főként [[Erdély]]) az érkező katonákat felmentő seregként fogadó helyi "avar-baskortokat" (baskort=baskír: önelnevezés, jelentése - farkasfej) találnak, akik Arbatot nyomban elfogadják kánjuknak, mivel a "farangok" ([[frankok]]) zsigerelik őket, s tőle várnak védelmet. Az avar-baskortok, akiknek nyelve megőrizte a [[Kaukázus]]-vidékéről a [[Kárpát-medence|Kárpát-medencébe]] kerülésük-kori idején (azaz az 5-600-as évekbeli) eredeti formáját, az utalások szerint Arbat magyarjainak "magyar" nyelvéhez képest az avar-baskortok egy korábbi magyar nyelvváltozatot beszéltek (lásd: László Gyula [[Kettős honfoglalás]] elmélete és/vagy [[onogurok]]). Részben értették csupán az újonnan érkezetteket, akiknek ősei sem éltek soha a Kárpát-medencében, mégis hasonló nyelven szóltak. Arbat magyarjainak nyelve a törökös környezetben, Attila kora óta jelentősen megváltozhatott, nem beszélve a magyarul sohasem beszélt kara-bolgár katonákról. Az avar-baskortok segítettek birtokba venni a területet és lányaik is jelentős számban váltak a magyar-bolgár csapatok hitveseivé (egy 895-ös besenyő támadáskor a magyarok etelközi szálláshelyeit -– feltehetőleg feleségeik nagy részével együtt -– elpusztították). A Dzsagfar tarihi szerint Arbat katonáinak szinte újra kellett tanulniuk az "eredeti magyar" nyelvet. A következő generáció azonban -– főként helyi anyáik révén -– már túlnyomó többségben ezen az "eredeti(hez közelebb álló) magyar" nyelven beszélt.
A fentieken kívül számos esemény kapcsán ejt szót magyarokról a forrás, s az ismert történelmi események a tudomány által más forrásból nem ismert, nem megerősíthető ok-okozati összefüggéseire is rávilágít.
|
