„Samuel Heinicke” változatai közötti eltérés
Samuel Heinicke |
(Nincs különbség)
|
A lap 2012. június 24., 02:04-kori változata
Samuel Heinicke (Nautschütz, Krs. Weissenfels, 1727. április 10. – Lipcse, 1790. április 30.) német gyógypedagógus, hallássérültek gyógypedagógiájának jeles művelője, az ún. „német módszer” kialakítója.
Életpályája
Sok küzdelem árán végezte tanulmányait Jénában. Előbb (1763-68) mint magántanító, majd (1768-77) kántortanítóként működött. Már 1754-ben találkozott egy siket kisfiúval, akit beszélni tanított. Johann Conrad Amman Surdus loquens (=Beszélő siket) című műve indította el a pályáján. Előbb Eppendorfban létesített kis intézetet siket gyermekeknek, majd 1778-ban Lipcsében a fejedelem támogatásával megalapította a siketek első németországi intézetét. Samuel Heinicke Charles Michel de l' Épée-vel szemben azt vallotta, hogy a képekben, írásban, jelekben gondolkodás bizonytalan, ezért a siket gyermeket is a hangzóbeszédre kell megtanítani. Samuel Heinicke módszerében, ami ma már szerte a világon ismert, az ujjábécé és a természetes jelek siketek jelnyelve csak segédeszközként vannak jelen, mindjárt kezdetben a hangzóbeszéd tanítása és szájról olvasás elsajátíttatása a feladat.
Az ún. francia és a német módszer hívei sokáig harcban álltak egymással. 1880-ban, a siketnéma-intézeti tanárok milánói kongresszusán a német módszer vívta ki az elsőbbséget. A „jel és szó háborúja” azonban ma sem ismeretlen.
Munkái (válogatás)
- Beobachtungen über Stumme und über die menschliche Sprache in Briefen. Hamburg, 1778.;
- Über die Denkart der Taubstummen und die Misshandlungen, welchen sie durch unsinnige Kuren und Lehrarten ausgesetzt sind. Leipzig, 1780.
További információk
- Hesse, G.-Wegener, H. (Hrsg.): Enzyklopädisches Handbuch der Sonderpädagogik. Berlin-Charlottenburg, 1966. 1303.;
- Gordosné Szabó Anna: Gyógypedagógia-történet. I. Egyetemes gyógypedagógia-történet a XX. századig. Budapest, 1962 1 , 1992 20. 109-111.;
- Löwe, A.: Hörgeschädigtenpädagogik international. Heidelberg, 1992. 37-41.